Többször elgondolkodtam már az ötleten, de tegnap minden erőmet beleadva sikerült is tökéletes turistát alakítanom abban a városban, ahol a hivatalos papírjaim szerint is élek. Igyekeztem minden részletre ügyelni, és ebben nagy segítségemre volt az a két nemzetközi jóbarát, akikkel a napot töltöttem, nevezetesen egy olasz lány és az Ő angol kedvese. Ugyebár egy turista legfontosabb kellékei a fényképezőgép, a térkép, melyen csak a belváros látható, valamint a tény, hogy a magyartól eltérő nyelvet beszéli. Esetemben az első kellék nem kérdés, útitársaim rendelkeztek a térkép felett, a nemzetközi társaság és a beszélt nyelvek halmazának metszete pedig egyértelművé tette az angol nyelvű kommunikációt. :) Ezt a képet még természetesen alá kell támasztani a megjelenéssel is, de az eredmények alapján elmondhatom, hogy igazán kitettem magamért. A sportcipő alapbeállítás, melyhez felvettem egy diszkó kék térdnadrágot és egy sötét sárga "Australia" felirattal díszített pólót, majd a művet megkoronáztam egy napszemüveggel. A módszer annyira bevált, hogy amíg fel nem fedtem az inkognitómat, senki nem ajánlott nekem asztalt a városban magyarul, de még páran megpróbálták eljátszani a naiv turistáknak szóló bárgyú vakításaikat is. Az esti programra ugyan átöltöztem, de ez semmit sem rontott a korábbi remek teljesítményen. :)
Igazán vidáman telt a nap, mindhárman határozottan jól éreztük magunkat, de pár oda nem illő "apróságon" azért fennakadt a szemem.
Első napirendi pontunk a Memento Park volt, mely azon nyugdíjazott szobroknak ad otthont, melyek korábban a Szovjetunió hatalmát és dicsőségét hívatottak demonstrálni. Összességében egy jól megalkotott kiállításról van szó, mely hűen képes visszaadni a hanyagul kidolgozott gigászi bronztestek hangulatát. Már a jegyvásárlás során ráunhatunk a mozgalmi nóták másfél akkordjára, perceket tölthetünk egy-egy művészi alkotás szimbólumrendszerének megfejtésével, és - természetesen - hatalmas vörös csillag virágmozaik ékeskedik a park geometriai középpontjában. A gyűjteménynek három olyan eleme van, mely méltán tart igényt világhírnévre: Steinmetz kapitány, Osztyapenkó és Sztálin 8 méteres diszkrét másának két csizmácskája. Mégis, bennem egy Kun Béla emlékmű tette fel a legtöbb kérdést, amely mára már csak egy hatalmas bádoglemez halom, ahol Kun Béla küldi csatába a katonák, akiken tisztán kivehető az elszántság. De a masírozó sor végén megjelenik két divatosan öltözött hölgy alak napernyővel, akiknek a szerepe véleményem szerint megkérdőjelezhető. A múzeumi ajándékbolt tökéletesen felszerelt, a Trabant mintás bádog bögrétől a CCCP öngyújtón át a barbie-pink usankáig minden elérhető és egyetlen személyt leszámítva tökéletesen beleférnek a képbe. A kilógó szereplő Che Guevara, akit szellemiségében még be tudnék illeszteni a rendszerben, de mivel semmilyen más formában nem jelenik meg a kiállítás során, kicsit erőltetettnek érzem a kitűzőit. Mivel a kavarodás részben magyarázható, a kubai forradalmár csak ezüstérmet szerzett a "hogy került ez ide?" versenyben.
Első helyre futott be egy hungarikumokat és egyéb magyar csecsebecséket árusító üzlet a Váci utcáról, melynek egy hatalmas polcrendszere nem tartalmaz mást, csak tornasorba állított és kalocsai hímzésbe öltöztetett matrjoska babákat. Szerintem a mellettük elhelyezett Rubik kockák és Szamos marcipánok, de még talán a gusztustalan műanyag parlament miniatűrök is kétségbeesve fogják a fejüket.
