Nyomozás

Ma fényt derítettem egy talányra, amely már hetek óta csiklandozta a fantáziámat. :) Valójában a rejtvény megfejtése már megvolt tegnap, de még igazolni kellett a kapott információt.

Reggeliző törzshelyemen már párszor láttam, hogy Tonio olyan kávét visz egyes asztalokhoz, ami elképesztően guszta és vagány, én meg még nem találkoztam vele. Tegnap reggel sikerült kiszúrnom, hogy készül a csoda, de Toniotól nem tudtam megkérdezni, mert még nem elég az olasz tudásom ehhez a beszélgetéshez, az Ő angol tudása pedig bármilyen beszélgetéshez kevés. :)

Az történik, hogy egy átlátszó üveg kávéscsészét meggőzöl, kakaóport szór bele, majd erre rámegy a mennyei olasz presszó, a csészében maradt helyet pedig kitölti tejhabbal.

Mindezt az ebédelős törzshelyemen elmeséltem Lisának, aki mondta, hogy ez szerinte a Marocchino lesz, ők is készítenek ilyet, ha érdekel, megkóstolhatom. Mivel eddigre túl voltam már az ebéd utáni dupla presszón, elhalasztottam a tesztet mára. Így a mai pizza al prosciutto után kértem egy marocchino-t. Nem egészen úgy nézett ki a cucc, mint amit reggel láttam, de valóban üvegcsészében volt, 3 eltérő színű réteg: csoki, kávé és tejhab, és ezt még leszórták kakaóval. (Hoztak hozzá cukrot is, de nem kérdeztem rá. :P) Finom volt és elegáns, ugyan kicsit édes, de adta vissza azt a hatást, amit Tonio alkotásai. De nem adtam fel a reményt! Hazafelé ismét beugrottam Toniohoz, és igen lazán kértem olaszul egy marocchinot. Nem csalódtam! ;) Lisának igaza volt, de a két marocchino még csak köszönő viszonyban sincs egymással. Bár szeretem az eleganciát, de ebben az esetben a vagányabb jobban bejött. Valószínűleg azért, mert közel sem annyira édes, és az egész hangulatát megfűszerezi, hogy kakaóporos a csésze pereme is. :)

Hogy szemléltessem a különbséget:

Ebédkor kapott verzió:

http://www.barlaceno.it/wp-content/uploads/2013/01/marocchino_h4.jpg

Tonio verziója:

http://www.turismo.intoscana.it/allthingstuscany/tuscanycious/files/2013/06/marocchino_montebianco.jpg

Ezen a sikeres nyomozáson felül még egy tündéri Mini 1001 típusú, 40-45 éves járművel is összefutottam ugyanott, ahol a Shelby Cobra, egy veterán Harley és egy 35 év körüli Land Rover is parkolt már.

Íme a csöppség:

Giccsparádé

Íme

 

Párat még közelebbről, csak a hatásvadászat kedvéért ;)

Mire jó egy meteorológus diploma?

Ezt a kérdést az ember felteszi magának, amikor kitölti a jelentkezési lapokat. A bizakodóbbak megjelölik ezt a szakot, ám a jelentkezők 90%-nál ez még csak lehetőségként sem merül fel, és később sem találkozik a problémával. Aztán, a korábbi bizakodók ismét felteszik maguknak kb 3-4 évvel később, és többnyire joggal válaszolják, hogy "semmire", de akkor már túl vannak 3-4 szigorlaton, és már csak a klimatológia vagy a dinamikus meteorológia van vissza, így azzal biztatják magukat, hogy legalább diplomás ember lesz belőlük másfél-2 éven belül.

De ne legyünk igazságtalanok!

Aki meteorológusnak diplomázott, az pontosan tudja, mennyivel többre menne most egy villamosmérnöki, programozó matematikus, vagy éppen egy informatikus oklevéllel, sőt, már hatalmas rutinja van a reál tárgyakból való vizsgázásban, így bátran továbbtanulhat! Ja, és a tanult tárgyak egy jelentős részét elfogadtathatja (ha a kétszintű képzésben tudják értelmezni, vagy megfeleltetni az eddigi eredményeket), hiszen ennél több matekot, csak a matematikusok hallgatnak. (Kivéve persze, ha történésznek tanul tovább, mert kicsiny a két szakterület metszete...)

Emellett, ha az emberben elég sűrűn felmerült a kérdés már a tanórák során, hogy "ugyan vagány dolog a Navier-Stokes egyenletrendszer, de valójában mi a frászt jelent a gyakorlatban"; vagy éppen "értem, hogy amennyiben találkozik a hideg és a meleg légtömeg, akkor buli lesz, de mit látok ilyenkor az égen"; stb;  és szorgos utánajárás után meg is találja a szükséges válaszokat, akkor egészen jó esélye lesz arra, hogy jókor menjen ki a hegyoldalba egy fényképezőgéppel a kezében. ;)

Megoldható/megoldandó rejtvény Einstein bácsi tollából

A mai viszonylag eredményes munkanapomat leszámítva két igazán büszkeségre okot adó eredményt is elértem:

1. Futóköröm célegyenesében megelőztem egy forgalomban mellettem haladó Maserati Granturismo-t! :) Mit ér az olasz sportkocsi, ha ekkora a dugasz?!?!?! :D (De azért csinos kis darab)

2. Megfejtettem egy rejtvényt, melynek felírása Einstein nevéhez köthető. Ha valamelyikőtök esetleg szeretne 5 percet áldozni az életéből némi logikus gondolkodásra, zuhanjon neki, de legyen kedves NE írja be kommentbe az eredményt, adjuk meg mindenkinek a lehetőséget a kibontakozásra! ;) Nekem elküldhetitek bármely email címemre, ha épp reménykedtek valami jutalomban! ;) (A korábbi vetélkedőről sem feledkeztem el, csak nem jártam még elég közel földrajzilag ahhoz, hogy kiosszam a nyereményeket.)

Szóval a feladvány:

Van egymás mellett 5 ház, mind az 5 ház különböző színű. A házakban lakik egy-egy személy, mindegyik különböző nemzetiségű. Mindegyik fogyaszt valamilyen italt, dohányárut, és tart valamilyen állatot. Egyikük sem issza ugyanazt és nincs két egyforma cigaretta, vagy házi kedvenc.

További támpontok:

• A brit piros házban lakik.
• A svédnek kutyája van.
• A dán teát iszik.
• A fehér ház balján a zöld ház van.
• A zöld házban kávét isznak.
• Az a személy, aki Pall Mallt szív, madarakat tart.
• A sárga ház lakója Dunhillt szív.
• A középső házban lakó tejet iszik.
• A norvég az első házban lakik.
• A Blendet szívó szomszédja macskát tart.
• A Blue Mastert szívó ember sörözik.
• A lovakat tartó szomszédjában lakó Dunhillt szív.
• A német Price-t szív.
• A norvég a kék ház szomszédja.
• A Blendet szívó szomszédjában lakó vizet iszik.

A kérdés pedig nagyon egyszerű:
Ki tart halakat?

Special skill

Tegnap elég ratyi napom volt, de estére minden erőmet összeszedve azért sikerült érdemben javítani a helyzeten. :) Igazából felfedeztem egy olyan képességemet, amit akár az önéletrajzomban is szerepeltethetnék, ha éppen házinéni, vagy bébiszitter pozíciókra pályáznék. Az történt ugyanis, hogy sikeresen felvittem két és fél hétre elegendő frissen összehajtogatott tiszta ruhát a negyedik emeletre úgy, hogy közben egy biztonsági ajtót kellett kinyitnom kártyával, aztán hívnom a liftet, majd kinyitni a saját szobám ajtaját egy kulccsal. És - ha ez esetleg nem ejtette volna le az állatokat (mármint a tiéteket, nem a vadon élőket) - ezek után még le- és elpakolni is sikerült minden darabot borulás nélkül prezentálni. ;)

Na, ki a király?!

Emellett pedig az alábbiakat tessék hallgatni, népszerűsíteni, de főleg nagyon szeretni:

Életfilozófia: http://www.youtube.com/watch?v=_1Tavk9Ie_A

Erőteljes veszprémi kötődés: http://www.youtube.com/watch?v=KH9_FDRQrmA

Tessék gyúrni a "strand-testre": http://www.youtube.com/watch?v=HIdEtFD6P1Y

Ehhez pedig csak annyit, hogy egy volt kollégámmal megállapítottuk, hogy egy igazi piroshetes tökéletes szinkron lenne a Star Wars összeshez: http://www.youtube.com/watch?v=mzFhHqxVbJQ

Bájos apróságok

Végre sikerült lemondanom a szobámhoz rendelt takarítást, mert hagyott némi kívánni valót maga után ez a tevékenység a takibácsi részéről (de erről talán már meséltem). De Vittorio azt üzente emailben az accommodation office-ból, hogy ne gondoljam, hogy bármit is visszafizetnek, mielőtt hazautazom. Ezt mondjuk nem annyira értem (az a része világos, hogy ez a € 70 addig is náluk erősíti a kamathozamot), mert ha kérésre sem ment a takarítás, akkor nem tartom esélyesnek, hogy véletlenül megfeledkeznének a lemondásról, és hirtelen kétségbeesésükben kitakarítanák a 408-as szobát itt a Garibaldin. De ha netán ez a meglepő helyzet előállna, akkor is tegyék mindezt önköltségen. Na mindegy, majd holnap megint beszélek velük. Szerintem lassan sejtik, hogy nem leszünk besztrfrendek a héten... 

Aztán vagy merőben szokatlan jelenség mostanában a hivatalos leveleim környékén. Még nem láttam ugyan a frissített kinevezésemet, de már harmadszorra kaptam úgy levelet, hogy "Tisztelt Egységvezető Asszony!". Szerintem valahol valaki valamit rendesen félrenézett. ;)

Ezen apró kellemetlenségek mellett pár piciny szívmelengető eseményről is be tudok számolni. Hétfőn beszélgettem Lisával a bárban, és mesélte, hogy egyszer járt Budapesten, és nagyon tetszett Neki. Mert, hogy egyébként Ő Romániából költözött ide még évekkel ezelőtt, és egyszer valamilyen alkalomból elutazott a mi kis fővárosunkba is. :)

Ma Paoloval beszélgettem a bárban - igaz, ez kicsit melósabb, mert Ő csak olaszul tud - az időjárásról. Megosztotta velem nem tetszését azzal kapcsolatban, hogy dolgozik, mint a gép hétfőtől péntekig verőfényes napsütéssel a háttérben, erre a meteorológusok bejelentik, hogy a hétvégén esni fog. :S Megnyugtattam, hogy hasonlóan boldogít engem is ez a tény, de hát mit tudunk tenni?! :P

Mikor vacsoráztam a szokott helyemen, Marco is beszélgetős hangulatban volt, és csak kicsit tud kevesebbet angolul, mint Paolo, de megbeszéltük, hogy ez egy alapvetően szép nap. ;)

Még pénteken történt Maranelloban, hogy megleptem magam két ferraris kis kávéscsészével, és mikor fizetés után kaptam vissza a bankkártyámat az olasz eladólánytól, annyit mondott, "köszönöm". Ezen rendesen meglepődtem, de cserébe mondtam, hogy "grazie mille". Aztán mosolyogva mutatott a mellette álló igen alacsony hölgyre, aki szintén ferrari egyenruhát viselt, és mondta, hogy Ő is magyar. Összemosolyogtunk, és mindenkinek kicsit szebb lett a napja! :) Ilyen kicsiny a világ!

Hétvége

Na Kedveseim, elérkezett az idő, hogy eleget tegyek pénteken tett ígéretemnek a sportautókra vonatkozóan, emellett igyekszem röviden beszámolni a hétvége további eseményeiről. :)

Tehát először is a személygépjárművek:

Ez mind Lamborghini...

1.sor: Jarama 400 GT 2+2 (1970-1976); 400 GT 2+2 (1966-1968); az előző hátsó márkajele; Islero (1968-1970)

2.sor: V12 motor (Miura 1966); Miura P400 SV (1971-1972); Countach LP 400 márkajele; Countach 25th Anniversary kiadás (1988-1990)

3.sor: Reventón (2007 - 20 db készült belőle); Diablo 6.0 SE (2001 - 42 db); Murcielago

4.sor: Gallardo - Polizia Stradale (2004 - 2 db); Aventador (az egyik "helyi munkás" jár ezzel dolgozni); egy koncepció autó fara; egy 4 ajtós koncepció-óriás belülről (igazi családi piknik verda)

A piros sarokban Enzo bácsi munkássága. :)

1.sor: a legújabb csoda, Ferrari F150 végleges verzió; a Ferrari gyár bejárata a lemenő nap fényében

2.sor: Steve McQueen udvarolt ezzel egy korabeli bombanőnek egy filmben, emlékeim szerint egy Ferrari 275 BGT (ha tévedek, javítsatok ki bátran); Ferrari 156 F1 (1961); egy másik Forma1-es vadság; Ferrari 750 Monza (1954)

3.sor: F1 2007 (Felipe Massa versenyautója); Ferrari 750 Monza belülről; Ferrari 330 P3 (1966); Ferrari 225 S (1952); 3 Ferrari versenyautó motor egymás mögött

4.sor: kontrasztos utcasarok (a Ferrari megvásárolható, de ilyen Fiat 500-at már csak örökölni lehet...); a Ferrari F1 trófeái; Ferrari 430 Scuderia (2007); Ferrari 308 GT/M hátulról (mert elölről szörnyen ostobán néz ki); Michael Schumacher egyik versenyautójának jobb széle :)

Mivel pénteken kiautóztuk magunkat, szombaton körbevezettem kedves szüleimet Bergamo történelmi városrészében, amelyről már korábban mutattam képeket, így most nem teszem. (Még a végén megunjátok, aztán nem jöttek el megnézni...) ;) Megnéztünk minden fontos templomot, kaput, falat, fűt, fát, bokrot, mentünk fel és le, lépcsőn és köveken, megkóstoltuk a polentának nevezett helyi édességet és ittunk pár kávét. Ebéd után elsétáltunk az egyetem azon épülete felé, ahol a hétköznapjaimat töltöm, közben beszélgettünk és igazán jól éreztük magunkat. :)

Ma átruccantunk Milánóba. 

A montázs jobb alsó sarkában található 3 képet leszámítva minden más elem a Dómról készült. Megnéztük kívül-belül, alul-felül. Kívülről nagyon szép, bár fel van állványozva. Belülről lenyűgöző, bár fel van állványozva. Alulról monumentális, és bár fel van állványozva, fotózható olyan szögből, hogy ez ne látszódjon. Felülről - ahova 250 lépcsőn juthat fel a tisztelt látogató - elképesztő, bár fel van állványozva, emellett határozottan furcsa, hogy úgy járnak ide fel az emberek, családok, szerelmes párok, baráti társaságok, mint a londoniak a Hyde Parkba piknikre.

Az alsó sorban rejtőző rózsa a Gucci Caffé-ban készült, mert, ha már Milano, akkor divat, és nem tudtam volna nyugodt lelkiismerettel tükörbe nézni, ha nem fogyasztok legalább egy kávét a Guccinál. Hogy viselhetném enélkül emelt fővel családon belül a "sznob" jelzőt!? ;) :P

A rózsa mellett álló postahivatalra emlékeztető épület sárga villamossal a kapuja előtt a világhírű Milánói Scala. De, mint tudjuk, nem a külcsín, hanem a belbecs számít igazán! :)

A jobb alsó szélen pedig Leonardo da Vinci és négy tanítványa álldigál a Scala-val szemközti tér közepén.

Mitfahrer

Igazán röviden annyit mondanék a mai napról, hogy "Ferruccio vs. Enzo".

Ha esetleg valakinek ennyi nem lenne elég, akkor kicsit hosszabban úgy fogalmaznék, hogy 27 különböző Lamborghini és 45 különböző Ferrari csodaautóról volt szerencsém ma fényképet készíteni.

Az egész onnan indult, hogy eszembe ötlött, egészen közel van ide Modena, és valahol arrafelé található a Lambo és a Ferrari gyár. Drága szüleim tegnap érkeztek, hogy meglátogassanak, így felvettem az ötletet, hogy nézzük meg a két autóparkot együtt, Ők úgy is nagy Ferrari drukkerek. Nem volt komoly ellenkezés, így rátöltöttem a gugli útvonalakat az e-book olvasómra, és reggel 8 körül nekivágtunk a nagy útnak. Komolyabb elkeveredések nélkül érkeztünk meg Sant'agata Bolognese-be, ahol megcsodáltuk a "bikákat", majd ettünk egy igazán kellemes ebédet Nonantolában, ahonnan átmentünk Maranelloba. Nonantola és Maranello között egyszer kicsit elkeveredtünk, de egy benzinkútnál kértünk némi útbaigazítást. Egy nagyon kedves úr elmagyarázta olaszul, hogy merre kell menni, de hangsúlyozta, hogy igazából az a letérő, ami nekünk kellene le van zárva, szóval majd Ő megy előttünk, amíg a bugos részen átkeveredünk, utána pedig csak kövessük a Maranello feliratot, a városon belül pedig az ágaskodó lovakat. Ilyen felvezetés után érkeztünk meg a vörös istállóba. Itt is nézelődtünk eleget, aztán hazafelé megint iránymutatásra szorultunk. Egy igen szimpatikus fiatal benzinkutas srác minden egyes izomcsoportját megmozgatva magyarázta el, hogy merre van az előre. Az eltáncolt mozdulatsor akár egy Chaplin film részlete is lehetett volna, de legalább simán találtunk haza! ;)

Ígérem, lesznek képek, de most nem volt energiám montázsokat összeállítani. Ízelítőnek hoztam két képet, hogy a részletes fotódokumentáció elkészültéig is legyen min csorgatni a csorgatni valót. ;)

La ragazza nuova

Igazán pörgősen indult ez a hét, végképp a helyi szokáshoz képest. :)

Vasárnap veszettül elfáradtam, hétfőn pedig már reggel 9-kor indult a darálás játékelmélet tanórával, ennek megfelelően kellett beérnem 8:45-re. Professzor GG hatalmas arc! Valahol 60 és 80 között lehet, rendkívül vidám, szórja a poénokat a játékelmélet elméleti alapjainak magyarázása közben, több Nobel-díjas barátja van, mint ahány évfolyamtársam volt az egyetemen, akikkel havonta/kéthavonta lecsüccsennek egy kávé mellé megvitatni az élet nagy kérdéseit. Nincs mobilja, mert "you know, I'm a free man", meg Ő már egyébként is abba a kategóriába esik, akinek elég "csak" a nevét felírni a névjegykártyára.

Mivel 3-4 órát feccöltem a veronai sztoriba képfeldolgozással együtt, nem maradt időm futni, de talán nem is baj. Kell néha egy kis pihi. ;)

Tegnap pótoltam a mozgást, és vietnami tempóban kergettem a bogarakat az Ali G-t is megszégyenítő napszemüvegemben (mert enélkül csak minden második ember bámulna meg tátott szájjal, de így közel 100%-os rátával dolgozom). Ennek megfelelően nem kapkodtam el a mai ébredést. Sebaj, este ledolgoztam a reggel elmulasztott munkaórákat, hiszen végre le tudtam ülni Stefanoval megvitatni a felmerült kérdéseket 18:30-kor. De legalább ismét elindult az ügy.

Még reggel megbeszéltem Marco-val, a recepciós sráccal, hogy felteszi a tiszta ágyneműt az ajtóm kilincsére, mert mikor levittem a szennyest, nem tudott tisztával szolgálni. Kicsit aggódva konstatáltam, hogy nincs semmi sem a recepció, sem a szobám ajtajának kilincsén, de nem estem kétségbe. Mivel épp vacsoraidő volt, lementem a menzára, hátha megtalálom Marco-t, vagy legalább valakit, aki beszél angolul és olaszul is. Simone nagyon kedves volt, és segített nekem, felhívta Marco-t, hogy mégis whatsup, így megnyugodhattok, van tiszta ágyneműm, nem kell a földön aludnom ma sem! ;)

(Igazán szórakoztat, hogy elég sok mindent megértek, különösen, ha rólam beszélnek...)

Tudom, hogy ez a bejegyzés nem annyira lebilincselő, mint egy Hitchcock-film, de ha elég komoly arccal olvassátok, mindenki elhiszi, hogy épp a feladathoz kapcsolódó szakirodalmat bújjátok. ;)

Prömier

... 40 hours earlier...

Még egyszer sem keltem ilyen korán, mióta itt vagyok, de már reggel 7 előtt elkezdtem készülődni. Mikor kiléptem az utcára kicsit úgy éreztem magam, mint Tom Cruise a Vanilla Sky elején, amikor egy lélek sincs rajta kívül a Time Square-en. Különösebb kockázat nélkül krosszolhattam keresztül a 4x3 sávon, és végtelenül jól esett a már oly régóta áhított csend és a friss levegő. (Egyik esetén sem számítottam rá, hogy a viale Roma és a via Francesco Petrarca utak kereszteződésében fogom megtapasztalni...) Még egy kellemes reggelire is volt időm, így a viale Papa Giovanni XXIII-on betértem egy kávé-croissont párosra (és két igazán szimpatikus fiatalember szolgált ki), és éreztem, hogy a ma csak jó lehet! :)

Megvettem a vonatjegyeket oda és vissza is, majd kicsüccsentem a peronra. Meglepő pontossággal érkezett a vonat, és nagyon kedves volt a kalauz hölgy is, mert nem büntetett meg annak ellenére, hogy nem pecsételtettem le a jegyemet. Utóbb észre vettem, hogy 3-as betűmérettel rá van nyomtatva olaszul, hogy pecsét nélkül nem érvényes, de ezt nem találtam volna ki vagy meg, ha nem tudom, hogy mit hol kell keresni. Hála Istennek látszott rajtam, hogy csak egy jó szándékú külföldi vagyok, így megúsztam egy félig felhúzott szemöldökkel. ;)

Másfél órán át zakatoltam a vonattal, aztán leszálltam Veronában, beszereztem egy térképet, és útnak indultam.

Ahogy az ember a Porta Nuova vasútállomásról sétál a Porta Nuova felé, óhatatlanul is beleszalad Enrico Carli mellszobrába (bal felső sarok), aki arról híres, hogy a XIX. század második felében kiépített egy csatornát Veronában, nevezetesen a canale Camuzzoni-t, majd egy ehhez igen hasonlatosat alkotott Mantovában (követte Rómeót, de akkor már mindegy volt).

Ha kicsit tovább megy az ember, akkor pikk-pakk kiszúrja a várost körülvevő kőfalat (felső sor balról a második), amelynek egyik impozáns átjárója a Porta Nuova (felső sor közép), mely a 1535-1540 között épült.

Innen nyíl egyesen be lehet masírozni a piazza Bra-ra (jobb közép) a portoni della Bra-n (PN alatt) keresztül, ahol egy csinos kis szökőkúttal díszített park fogadja a látogatót. A tér túloldalán rejtőzik Olaszország harmadik legnagyobb ókori arénája - csak a római Colosseum és a capuai Aréna előzik meg -, mely Kr.u. 30-ban épült, 139 m hosszú, 110 m széles, 44 sorban összesen 25000 néző befogadására alkalmas (alsó sor középső két kép).

Még beljebb a történelmi városrészben található a piazza delle Erbe, melynek egyik sarkában magaslik a Torre dei Lamberti (bal alsó és jobb felső sarok). A XII. században épült, de természetesen érte egy-két atrocitás az évek során, így párszor felújították. 84 m magas, legfelső szintjéig 368 lépcső vezet fel. :)

A jobb alsó sarokban Dante Alighieri szobra látható, de róla nem mesélek, úgy is tudjátok, ki volt. ;)

Tartva az irányt haladtam tovább, és a S.Anastasia templomhoz érkeztem, mely 1290 és 1481 között épült domonkos rendi templomnak, de gondolom, jelenlegi igen pazar belső díszítését később pattintották bele (képek kicsit később). Mivel ekkor már ismét a folyóparton voltam, és már a gyomrom is ebédidőt mutatott, gondoltam, fogyasztok valamit, mielőtt átevickélek a túlpartra. Leültem egy tündéri Trattoria előtt, ettem egy fenséges lasagne-t, ittam egy rém gusztusos presszót (középső kép), és mindeközben figyeltem az arra járókat. Nagy zajjal érkezett két chopper király, de még nagyobb zajjal átvonult az asztalok között egy 60-90 évesekből álló turista csoport. Nagyon kedvesen mosolyogtak minden fogyasztó vendégre, sőt, egy nyolcvanas úr, elszakadva az őrködő feleségétől úgy tett, mintha felnézne a mellettünk lévő házfal tetejére (az ég világon semmi érdekes nem volt rajta), és közben a csípőre támasztott fényképezőgéppel lőtt 2-3 képet a velem szemben borozgató két fiatal olasz nőről. Szépek ugyan nem voltak, de a bácsinak bizonyára a lázadás és a csínytevés a fontos (legalábbis ez látszott az arcán)! ;)

Ebéd után a ponte Pietra-n keltem át (jobb felső sarok), és meglátogattam a Teatro Romanot, mely a Kr.e. I. században épült, így mára már csak részei láthatók, ráadásul épp restaurálás alatt áll (későbbi kollázson lesznek képek).

Ha már a túlparton voltam, elindultam körbe, mert messziről kiszemeltem már magamnak egy templomot, a S.Giorgio in Braida-t, de sajnos nem látogatható. Szintén egy középkori dóm, amire ráférne némi restaurálás.

Mivel még temérdek idő állt rendelkezésemre, elindultam fel a hegyre (jobb felső sarokban látható kupolás épület volt a cél), aminek fogalmam sincs, mi a neve, de nem is ez érdekelt, hanem az onnan elém táruló látvány. Itt találtam rá a meglehetősen modern templomra, melyet a XXI. század elején építettek a lourdes-i Szűzanya tiszteletére. A jobb szélső középső képen látható szobor is ehhez a történethez kapcsolódik, sőt, ez a szobor szolgál a vele szemben álló templom oltárképeként. (Véleményem szerint zseniális ötlet, de igen körülményes dolog lefotózni a jelenséget.)

A hegyről leérve a ponte Garibaldin mentem vissza a középkori városrészbe, ahol meglátogattam a nr.1. katedrálist, melynek első jogelődjét a IV. század közepén építtette Szent Zénó püspök, melynek mozaik padló maradványai még most is láthatóak a jelenlegi Bazilika melletti San Elena templomban/alatt. A VII. században ez a bazilika leégett, vagy egy földrengésnek esett áldozatul, így a VIII-IX században újat építettek a helyére, de ezt is csúnyán megrongálta egy földrengés 1117-ben. A XV-XVI században hozzáépítettek pár oldalkápolnát, egészen pontosan 8 darabot. Azóta is pofozgatják, keresik az eredeti elemeket, meg raknak bele pár oda nem illő modern szobrot, festményt, oltárt.

A Castelvecchio-t céloztam meg ezen sokkhatás után, de menet közben betértem egy cannolira egy helyi cukrászdában. Régóta szerettem volna kipróbálni, és nem csalódtam. Mennyei! :)

A Castelvecchio 1354-1356 között épült középkori vár (alsó sor utolsó három képe), benne kap helyet mostanában pár művészeti kiállítás, melyekről nem tudok beszámolni, mert nem volt erőm hozzá.

Innen még elvergődtem a ferences monostor és templomhoz, majd a San Zeno bazilikához. A IV. században épült meglepően épen maradt, X-XIV századi freskómaradványok díszítik a hatalmas belteret.

És akkor az összes említett templom képekben:

1.sor: picinyke templom, fogalmam sincs, kihez tartozik; San Anastasia főbejárat; San Anastasia belső látkép; XV. századi freskó a San Pietro templomból; San Anastasia hátulról szembe fényben

2.sor: San Giorgio in Braida; XV. századi freskó szintén a San Pietro templomból; freskó maradvány és mellékoltár a ferences templomból; a ferences templom és udvara

3.sor: San Zeno katedrális belső udvara; San Zeno főhajója; San Zeno katedrális, monostori torony és harangtorony; San Zeno altemplomából felfelé a főhajó felé; a Santuario Madonna di Lourdes "ötletes" oltárképe; San Lorenzo templom a XV. századból.

jobb oldali 3 kép felső sor: San Elena templom; a Bazilikához tartozó keresztelőkápolna

jobb oldal alsó sor: a IV. századi Bazilika mozaikpadlójának maradványai

bal oldal felső sor: a Bazilika főbejárata; a Bazilika oldalról az Adige túlpartjáról; Dionisi oldalkápolna;

bal oldal alsó sor: a Bazilika főhajója; Szűz Máriának szentelt oldalkápolna; a Bazilika kupolája; Szentlélek oldalkápolna

A felső két sorban lévő látképek esetén azt írom, hogy honnan készültek:

1.sor: az Aréna 44. sora fölötti párkányról; a Torre dei Lamberti második "emeletéről"; szintén; a Torre dei Lamberti harmadik "emeletéről"

2.sor: Santuario Madonna di Lourdes főbejáratából; a Torre dei Lamberti második "emeletéről"; a Teatro Romano egyik teraszáról; a Szent Bernadette kertből

3.sor: a Teatro Romano néhány részlete

A San Zeno katedrális előtti téren elfogyasztottam a vacsorámat, majd felmásztam a külső városfalra, és végigsétáltam rajta két kapunyi távon, majd ismét vonatra szálltam, de előtte szereztem egy pecsétet. Egészen Bergamoig ült mögöttem egy mexicói társaság, akik vélhetően Velencében járhattak, mert egyiküknél volt egy jellemzően velencei karneváli maszk, mellyel hatékonyan szórakoztatta két barátját és az erre fogékony utazókat! ;)

Coming soon...

Ma Veronában jártam, egészen pontosan 9 órát töltöttem a város és nevezetességeinek megtekintésével.

Megsaccolni sem tudnám, hány kilométert sikerült ma legyalogolni, de durván 1200 db lépcsőfokot másztam meg felfelé, és kb ugyanennyit lefelé, emellett közel 300 fotó várja, hogy átnézzem, és - amennyiben szükséges - kicsit naciba rázzam. Így most tényleg csak ízelítőt kaptok a vasárnapi túrámból, de holnap elmesélem az egész sztorit! :)

Lesz vonatozás, városfal, ókori aréna, római színház, töménytelen mennyiségű középkori templom, freskó, kápolna, kolostor, tornyok, hidak, stikában lányokat fotózó vén kujon, cannoli, templomon kívül elhelyezett oltárkép, velencei karneváli maszk és természetesen egy kis hamisítatlan olasz kávé!

Mivel vizuális élmény nélkül nem sokat ér a reklámkampány:

A Torre dei Lamberti középső emeletéről készült látkép, távolban a Santuario Madonna di Lourdes látható

A Santuario Madonna di Lourdes kertjéből készült látkép, jobb szélen távolban látható a Torre dei Lamberti

Rövidke

Ma együtt vacsoráztam Marie-val, aki egy a franciául és olaszul beszélő feketék közül. Kiderült, hogy Kamerunból érkezett egy évvel a nővére után, aki szintén Marie. Mondta, hogy amennyiben szeretném őket megkülönböztetni, Ő Marie Terese, a nővére pedig Marie Claire - hogy ez a Mária Terézia páros milyen állati népszerű a világon... Mielőtt belekeveredtem volna ebbe a brancsba, csak történelmi tanulmányaim során találkoztam ezzel a névpárral, most pedig fél éven belül két embert is megismertem ezzel az összeállítással. Fura! :) Marie-n keresztül megismertem Simone-t, aki ízig vérig olasz, de angol-spanyol szakon tanul az egyetemen. Majd Tőle talán meg fogom tudni, be lehet-e jutni a Porta de San Agostino-nál található 600 éves templomba, mert azt hiszem, a nyelvszakosok is ahhoz az épületcsoporthoz tartoznak. :) Emellett Marie meghívott a holnapi nemzetközi nőnapi partira, ahol afrikai menü lesz. Erre azt hiszem kíváncsi vagyok, de nem vagyok benne egészen biztos!

Ezt leszámítva az egész napom leginkább említésre méltó eseménye az volt, hogy ettem egy igazi olasz gelatot hazafelé jövet. Frutti di Bosco és Straciatella... Mennyei volt! ;)

És most ez a kedvenc számom: http://www.youtube.com/watch?v=CsFb661EXsI

Monaco

Na jó! Igazából nem Monaco, de most akkor is a járművekről lesz szó. Kicsit fiúsabb téma, mint az Oscar-on felvonuló ruhák, de ugyebár fontos az egyensúly. :)

Tudom, hogy már meséltem a közlekedési szokásokról (mert ugyebár kultúrának ezt nem illenék nevezni), de az eszközökről, amikkel mindezt elkövetik, még nem igazán. 

Vannak errefelé biciklisták, akik között elkülöníthető pár típus. Vannak a sportolók, akik között vannak montain bike-osok és országútisok. Ezek nem nagyon kavarnak port, mert mozgékonyak, szűk helyeken elférnek, gyorsabbak, mint egy-két mammer kocsival, ráadásul bátrak, de nem eszetlenek. Vannak a lepukkantak, akik leginkább melósnak, vagy munkakerülőnek látszanak, többnyire régi erősen elhasznált és már rég nem karbantartott montikon tolják. Ezek majdnem annyira veszélyesek, mint a gyalogosok, mert inkább telefonálnak menet közben, minthogy odafigyelnének a többi közlekedő elemre, de legalább messziről lehet őket hallani, mert olyan szinten zörög alattuk a gép, hogy túlüvölti a harangzúgást. És vannak az ön- és közveszélyes bevásárló biciklivel közlekedő irodai dolgozók. Ezek nemtől függően öltönyben vagy miniszoknyában tekernek - de láttam már bundában bringázó középkorú hölgyet is. Van, aki egy kosárral nyomul, de van két kosaras verzió is, de nem figyelhető meg szignifikáns eltérés a két alcsoport viselkedése között. Ez a társaság is rendszeresen telefonál biciklizés közben, de nem is ez az igazán durva, hanem az esernyő. Ha épp nem esik, de várható, hogy fog, akkor a kormányra akasztják az angol stílusú hosszú esernyőket - én meg behúzott nyakkal várom, mikor perecelnek gigászit a küllőkbe akadó esernyőcsúcs miatt -, de amikor hullik a csapadék, egyik kezükkel tartják a fejük fölé az esernyőt. Elképesztően szórakoztató látvány, ahogy lavíroznak a buszok-autók-járókelők-stb között.

Kicsit nagyobb kategória, de híresen olasz "faj" a robogósok. Itt is megfigyelhető a bicikliseknél vázolt két utóbbi típus, a lepukkant és az elit, de legalább az esernyőt bukósisakra és köténykére cserélik. Meg persze itt is vannak állatok, mint kishazánkban a pizzafutárok.

Autók közül nagyon sokféle van. Vannak a teljesen átlagos európai családok/párok, akiknek emberi méretű olcsóbb-drágább autója van mondjuk a Renault Mégantól a Mercedes C osztályig. Aztán vannak olyanok, akik szeretik magukat apróra hajtogatni, mielőtt volán mögé ülnek, nekik általában Fiat 500-asuk van, vagy Smartokkal rollereznek. Számomra meglepően sok a Porsche Carrera cabrio vagy éppen keménytetejű, de ezt szerintem betudhatjuk a gazdagabb környéknek.

Vannak itt még nagyon lazák: sötét szürke matt fóliás Fiat 500, Ferrari logós felnikkel - ezen konkrétan felnevettem.

De tegnap láttam két csodát:

Reggel, ahogy battyogtam az egyetem felé, szembe jött velem egy kicsit több mint 60 éves fekete Chevrolet 3100 lenyűgözően jó állapotban. Mondjuk egy ilyen, csak kicsit magasabbra volt emelve a helyi útviszonyokhoz mérten.

Chevrolet 3100 pick up truck ~1950-51-es modell

Aztán, mikor hazafelé sétáltam egészen pontosan ezt a nemakármit találtam az újságossal szemben az út szélen parkolni. 

AC Shelby Cobra - 1962-63

Ahogy ez a képaláírásból is kiderül, ez egy AC Shelby (Ford) Cobra a '60-as évek legelejéről, elképesztően tipp-topp állapotban. Bőr huzatok mindkét ülésen, öt pontos biztonsági övekkel, fa betétes kormány, műszerfal és sebességváltó. Sehol egy karcolás, hibátlan fényezés, csillog, ahol kell neki, bár a gumik kicsit porosak voltak. ;)

Fotovoltaikus

Elkezdtem írni valami később használható szakmai összefoglalót mindarról, amit itt elkövetek. Mindezt magyarul terveztem annak ellenére, hogy most főleg az angolt és az olaszt használom verbális kommunikáció céljára, ráadásul még filmet is angolul nézek az esős napokon. Na mindegy. Az angol nyelvű szakirodalomban az az igazán remek, hogy tökéletesen értem úgy, hogy nem minden esetben tudom egyszerűen az anyanyelvemre fordítani, mert bizonyos szakkifejezésekkel sosem találkoztam magyarul. Ilyen helyzetekben általában segítségemre szolgálnak az interneten fellelhető szótárak, de ma két alkalommal is felnevettem a "segítségen".

Következőt kellett volna átültetni magyarra: "Photovoltaic production"

A production-t még értem, a photovoltaic-ról is van elképzelésem, de mi a búbánat lehet ez magyarul. Az általam rendszeresen használt három szótárból - word reference, oxford és sztaki - egyik sem hallott még erről. Ilyenkor jön a léket kapott mentőcsónak, a google translator. Az nem kapott sokkot, kisegített egy kézenfekvő megoldással: fotovoltaikus

Szupercsászár! Ettől már is jobban éreztem magam. Tényleg, legalább a hangulatom jobb lett, rég nevettem ekkorát munka közben. :)

Mentem tovább a kis összefoglalómmal, és beleszaladtam az "arbitrage" kifejezésbe. Tudtam, hogy egyszer már utánajártam, hogy mi ez, de hol van az már. Segond, sztaki segített - arbitrázs.

Oh, yess! - gondoltam magamban, ismét küldöm szeretetteljes üdvözletem a csillagszemű szerkesztőnek.

Munka után, gondoltam, megtudom, kinek a mellszobra mellett megyek el minden nap kétszer. Ki volt a "bácsi" feje alá írva arany betűkkel, hogy Pietro Ruggeri. Kitűnő. Akkor irány a google. Kidobott egy egyetemi professzort, aki még jó egészségnek örvend, így kerestem tovább. Másik igen segítőkész barátunk - wikipedia - meg is találta a megfelelő szócikket: Pietro Ruggeri da Stabello. A cikk három nyelven érhető el: olasz, lombardi és piemonti.

Ekkor úgy döntöttem, nem is adok több esélyt a napi sikersztoriknak. Nincs értelme! ;)

Jegyzetek:
photovoltaic - relating to the production of electricity at the meeting point of two substances that have been exposed to light
arbitrázs - árfolyamkülönbségekből adódó kockázatmentes nyereség kihasználására számító gondolkodásmód a tőzsdéken.
Pietro Ruggeri da Stabello - Bergamo egyik legnagyobb költője, 1797-1856 között élt.

Mulasztás

Tudjátok, mi a durva!? Nem beszéltünk tegnap az Oscar-díjakról, meg a kapcsolódó ruhakölteményekről! Röviden összefoglalva: Meryl idén kivételesen nem nyert, ezzel szemben Leo és Amy Adams szokásához híven nem nyert semmit. Emellett Ellen DeGeneres ismét hozta a formáját: 

"I'm not saying movies are the most important thing in the world because we all know the most important thing in the world is youth. But really, we know that the most important thing in life is love and friendship and familly. And if people don't have those things, they usually get into show business."

Hogy a Gravitáció mitől örvend ekkora népszerűségnek, azt éppen nem tudnám megmondani. Tulajdonképpen nem rossz film, de annyira nem is jó, hogy ennyi díjat kapjon. Igaz, nem is a legjobb filmek szokták kapni a legtöbb Oscart. ;) De legalább "A Föld után" című rettenet elnyerte jutalmát az Arany Málna gálán. Kiegyezhetünk egy döntetlenben! :)

Most, hogy sikeresen behoztuk a lemaradást, elárulom, hogy a kolesz recepciósát is Marco-nak hívják. Reggel nagyon kedves volt, és mondta, hogy szerdán lesz takarítás, és amennyiben nem vagyok elégedett az eredménnyel, szóljak Neki bátran, majd intézkedik. Úgy fest, ez is megoldódik szépen. :)

Már folyékonyan megértetem magam az olaszokkal, és egyre kevesebb spanyol kifejezést használok, szépen lassan áttérek az olasz megfelelőkre. ;) Új pincérfiú volt ma a bárban, de minden hozzám intézett szavát értettem, sőt, válaszoltam is, ha kérdezett. A kis pizzázó főnökével, szintén Marco, is probléma nélkül "elcsevegtünk" arról, hogy mit kérek ma vacsorára. Alakul ez is, mint púpos gyerek a prés alatt. :)

A GrADS és a játékelmélet

Ki hitte volna, hogy ennyi év után valaki megkérdezi, hogy nem hallottam-e véletlenül valaha a GrADS-ról?! (Egy szoftver, amely meteorológiai adatok megjelenítésére szolgál.) Érthető, hogy miért tőlem kérdezték ezt, és nem egy frissen végzett közgazdásztól, de őszintén bevallom, nem hittem, hogy az OMSz-on és Zoli óráin kívül valaha hallok a dologról. Beismerem, 5-6 év még kicsi voltam és naiv. :) Nem biztos, hogy szükség lesz a témában szerzett tudásomra, de igazán köszönöm a kérdést, szép emlékeket ébresztett. ;)

Ez ugyan nem az én munkám eredménye, de pl. ilyeneket lehet vele rajzolgatni:

Ezen a könnycsepp morzsolgatós megemlékezésen túl, ma elintéztem az egyik kint hallgatandó tárggyal kapcsolatos elintéznivalókat. Ehhez válaszoltam Prof. G.G. levelére (lassan elvárás lesz, hogy legalább minden második általam megismert olasznak alliteráljon a neve), aki felhívott, pedig éppen Lengyelországban tanítja az érdeklődő népet. Egy olasz kolleginát és engem itt Bergamoban, a második emeleten fog kiképezni - tervek szerint - a játékelmélet alapjaira és gyakorlati alkalmazási lehetőségeire. A játékelmélet egy állati érdekes dolog, de nem annyira triviális, mint amilyennek hangzik. Az elmúlt néhány évtized során többen kaptak közgazdasági Nobel-díjat olyanok, akik mélyen belemerültek a játékelméletbe, és olyan játékszabályokat találtak ki, amik mellé ritkán ül le otthon a család hétvégi csapatépítés céljából. :) 

Pl.: 1994 - Reinhard Selten, John Forbes Nash, Harsányi János - a nemkooperatív játékelmélet egyensúlyainak úttörő elemzéséért

(témába vágó, de nem szakirodalom az "A beautiful mind" című film)

2005 - Robert Aumann, Thomas Schelling - a konfliktus és kooperáció jobb megértéséért a játékelméleti elemzésben

Konfettizápor

Igazán mesésen telt a vasárnapom, szó szerint. Valami városi farsangi mulatozás lehetett a környéken, mert II. Viktor Emánuel körül akkora volt a zsibvásár, hogy ihaj:

Felhívnám a figyelmet a kép közepén található piros bohócra, a feje fölött vigyorgó minion-lufira, és természetesen a jobb alsó sarokban közlekedő Tigger-re! :) Ez utóbbihoz hasonlatos magassággal és életkorral megáldott hercegnők, tündérek, hópelyhek, kalózok és szüleik öntötték el a város központi tereit, de láttam egy Giling-galang - Pókember és egy Pillangó - Batman testvérpárt is. :)

Ezekhez a jelmezekhez errefelé tartozni szokott egy hatalmas papírzacskó is, amiben durvára vágott konfetti tartózkodik egészen addig, míg gazdája fel nem szórja vele a macskakövet. Ennek megfelelően úgy néz ki a belváros, mintha ezerszínű szőnyeget terítettek volna a járdákra.

Egy ilyen kis füvesített asztalkánál fogyasztottam el a jól megérdemelt ebéd utáni kávémat. :)

Aztán, miután hazaértem, a következő Disney-háttér ékeskedett az ablakomban:

Ami idővel idáig fajult: 

Niente di speciale

Az a helyzet, hogy nincs helyzet. Azt terveztem, hogy átruccanok Milánóba, de egész nap esett az eső szakadatlanul, és nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem becsülettel. Így aztán egy rövid bevásárlást leszámítva, itthon töltöttem a szombatot. Folytattam az olaszul tanulást, és már hivatalosan 277 szót-kifejezést ismerek, amiben például az a csodálatos, hogy csupa prím számból áll, ráadásul még önmaga is prímszám. :) (Ráadásul a kedvenc számommal kezdődik.)

Emellett annyi újság van még, hogy ezen a héten elfeledkeztek a szobám kitakarításáról, ami nem akkora probléma, hiszen én is képes vagyok rá (és ezt be is bizonyítottam), de ugyebár, ha már egyszer megállapodtunk, akkor illenék ennek megfelelően eljárni. Erről szól az alábbi animációs rövid film is:

http://www.youtube.com/watch?v=vmfC7VY5Ods