Stracciatella + Daiquiri vs. Bier

Hogy lett az esti fagyizásból beer-pong party, nem tudom pontosan, de talán mindegy is. Rendesen meghajtottam a futást még vacsora előtt, így diadalittasan, de igen fáradtan érkeztem az ebédlőbe. Nem is nagyon kapcsolódtam bele a mellettem folyó beszélgetésekbe, de valakiből kipattant a gondolat (talán Chiara volt a tettes), hogy ugorjunk el a Romanaba egy esti fagyira. Ezt a gondolatot minden egészséges lelkületű ember csak támogatni tudja teljes vállszélességgel, így én is szorgosan bólogattam. Hatan indultunk, de mire a cukrászdához értünk, kilencre nőtt a létszám. A szökőkútnál megálltunk, mert miért ne, beszélgettünk a helyben forgatott filmekről, a május elején kezdődő kortárs balett fesztiválról, az aktuális olasz politikai helyzetről és nézetekről. (Ez utóbbihoz nem akartam érdemben hozzászólni, hiszen pár hozzám elszivárgó információn kívül nem sokkal rendelkezem, és végképp nem tapasztalom a saját bőrömön az események hatásait. De érdekes meghallgatni az érintettek véleményét és gondolatait, illetve lehet gyakorolni a pókerarcot, amikor egy nem túl képzett lengyel kívülálló nyilatkoztatja ki ismereteit az olasz politikusokról.)

Menet közben az is kiderült, hogy valakinek születésnapi partija lesz valahol, és ugyanitt lesz egy beer-pong bajnokság is. A valakiről annyit tudtunk, hogy a portás legény - Marco - ismerőse, és emellett valakinek az unokatestvére is, a beer-pong pedig nagyon tetszett páraknak annak ellenére, hogy kb senki sem szereti a sört a társaságból, nekem pedig eszem ágában sem volt a stracciatella-eper kombinációra sört inni. Mindez persze mit sem számít, ha buliról van szó, így aztán mi is beözönlöttünk a Velvetbe. Szépen sorban kiderült, hogy ki kinek a kicsodája, és az egyik beer-pong csapatunk egészen a harmadik fordulóig jutott, így volt kinek szurkolni. (Nem irigylem a verseny résztvevőit, mert az az olasz sör, aminek összesen annyi márkaneve van, hogy Beer, nem sok jóval kecsegtet...)

Nem tudom, hogy fogalmazzak, hogy érezzétek a helyzetet, de egy tragikusan unalmas, rettenetes dj-vel megáldott estét sikerült eltöltenünk valamilyen csoda folytán kitűnő hangulatban. (Külön jó hír, hogy Hassan talált magának barátnőt, és így sikeresen lekerültem a céltábláról! :P) Még egy sörtől szörnyen butára részegedett magyar sráccal is találkoztam, de Ő erre nem feltétlenül fog emlékezni. ;) 

72 órányi hétvége

Csütörtökön őszintén nehezemre esett a korai kelés, de - mint tudjuk - a játékelmélet is követel áldozatokat. ;) Miután megtudtuk, mik az aktuális megoldásra váró problémák a játékelméletben, és milyen területeken érdemes előrehaladni, érzékeny búcsút vettünk egymástól, és mindenkinek kívántuk a legjobbakat. :)

A korábbiakhoz képest kicsit felszabadultabban mentem ebédelni, ahol rendkívül lelkesítő információ birtokába jutottam, miszerint is április 25. nemzeti ünnep Olaszországban, egészen pontosan a Felszabadulás Napja. 1945.04.25-ével lezárult a fasizmus errefelé, ezt akkortájt nyomatékosították azzal, hogy kivégezték Mussolinit 3 nappal később, majd Hitler pontot tett kérdőjel helyére, nem éppen tisztázott halálával, mely 2 nappal Mussolini nem éppen dicsőséges távozása után. Különös, hogy a katolikus gimnáziumban tanítják Hitler öngyilkosságának részleteit annak ellenére, hogy senki sem tudja, mi történt pontosan, sőt csak egy nappal később jelentették be a Führer halálát, de Mussolini kivégzésének ismert részleteivel nem untatják az ifjúságot... Mindenesetre, hiába a 12 év kemény munka, nem sikerült belőlem teljesen kiirtani a tudásvágyat, és kicsit utánaolvastam a dolognak. Szóval, Il Duce úgy gondolta, kevéssé fényes a helyzete hazájában, így okosabb dolog, ha észak felé angolosan távozik, de a partizánok nem üdvözölték ezt a tervet, vagy legalábbis nem úgy, ahogy ezt az öreg szerette volna. A lényeg, hogy a partizánok elfogták, és - hogy ne legyen nagyon magányos - éppen aktuális szeretője, Clara Petacci társaságában fejbe lőtték. Mindezt itt a közelben a Lago di Como környékén követték el. Aztán Milánóba vitték a két testet, és egy benzinkútra akasztották őket fejjel lefelé, és kevésbé bántak velük tisztességesen, mint azt a francia etikett megköveteli. Az iskolában pedig biztosan úgy voltak ezzel is, mint az inkvizícióval: ha nem beszélünk róla, akkor nem annyira visszataszító vagy elítélendő, de legalábbis nem kell ellentmondásos válaszokat adni egyes kérdésekre...

A lényeg, hogy így 72 órásra nőtt a hétvégém, és ennek megfelelően boldogság töltötte el a lelkemet. Igyekeztem becsülettel kipihenni magam, bár ebben páran próbáltak megakadályozni. Így esetleg, ha kedves olvasóim közül valaki tudná, hogy mondják azt arabul, hogy "kérlek, ne kiabálj a papírfalú folyosón hajnali 3-kor, mert előfordulhat, hogy az itt lakók zöme aludna", az legyen olyan drága, és ossza meg velem ezt a hasznos mondatot. Durvább változat is jó lesz, majd kedvesen mosolyogva mondom. ;)

A 3. emelet rejtélye

Örömmel jelenthetem, hogy éremesélyeshez méltóan biztosan dobogós helyen végeztem a mai játékelmélet vizsgán! :) Holnap már pontos adatokat fogok tudni, addigra minden (dopping) teszt eredmény megérkezik, bár információim szerint, egyikünk sem használt tiltott szereket. ;) 

Ezen felbuzdulva viszonylag sokáig maradtam az irodában, de intenzíven kezdett sötétedni az ég, így nekiiramodtam, nehogy elcsípjen az eső. 100 m-rel indultam később a kelleténél, így kellemesen elbeszélgettem vacsora után az eladólánnyal, és az eső miatt szintén ott ragadt (szemrevaló) fogorvossal. Igazán romantikus percek voltak ezek! :D Szakadó jégeső, villámlás-dörgés, mellkaszúzó harangzúgás, és még az "Under pressure" is megszólalt a rádióban... <3

Pár csepp a hangulatból Nektek is:

https://www.youtube.com/watch?v=kiAXxH4e5Lw

Említettem még valamikor a blog elején, hogy nehezen meghatározható, hányadik emeleten is van a szobám. A lift számozása még nem zavarna, mert 20 évet éltem le az életemből a 9. emeleten, ahova a lift 8-as gombjának megnyomásával lehetett feljutni, de itt van még két csavar a rendszerben. Nem csak egyszerűen elcsúszott a számlap, hanem kulcs zárja a 3. emeletre vezető gombot, de aki figyelmesen követi a lépcsőházban a számozást, rájön, hogy nincs 3. emelet. Hova juthat tehát az, akinek van kulcsa a lifthez, és elindul a harmadikra? Egy ilyen nap után az tűnik "racionális" magyarázatnak, hogy a helyi varázslótanoncok így jutnak el az olasz Hogwarts-ba, és nem varázspálcát kapnak, hanem kulcsot. (És egy harangot, mert anélkül itt létezni sem lehet...)

Húsvéti harang-háború

Reggel 9 óra óta harangoznak félóránként, ami egy átlagos vasárnapnak is elmenne, de komoly újítást vezettek be Húsvét alkalmából. 90 percenként minden harang tombol megközelítőleg 15 percen keresztül szakadatlanul. Nem azért, mert 6 katedrális van hallótávolságon belül, de már kicsit frusztrál ez a zajterhelés... 

Kicsit aggódtam, hogy a húsvéti kirándulós terveimet keresztül húzza az időjárás, mert tegnap és pénteken elég cudar idő volt, mára és holnapra pedig folyamatosan esőt ígértek. Hála az égnek, a helyi előrejelzés majdnem olyan pontos, mint a MÁV, így ma hétágra sütött a nap, igazán barátságos - fotózás szempontjából ideális - comulus mediocris-ek lepték el az eget, így földrajzi szempontból legközelebbi jóbarátom, Piros Nikon társaságában felmásztam a San Vigilio-hoz, ahogy ezt múlt héten elterveztem. 

A várba most nem jutottam be, de ez a panorámán vajmi keveset rontott. ;)

Mikor ismét leértem, megleptem magam egy kávéval és egy fagylalttal. :P Mindeközben volt szerencsém az egyik helyi bolond alkalomra készült prédikációját hallgatni a sétáló tömegben. Nem figyeltem minden részletre, de biztosan elátkozott mindenkit, aki támogatja a maffiát, és minden kisgyerekes családot óva intett valamitől. A békésen sétáló tömeg jelentős része lefagyott, és tátott szájjal bámulta az eseményeket. Gondolom, nem éltek épp a Móricz környékén, mikor felszámolták Lipótmezőt. Pedig igazán könnyen hozzájuk lehetett szokni. :D

Áldott Húsvétot kívánok minden kedves olvasómnak! Pihenjetek hatékonyan ebben a pár napban! ;)

Nemzetközi vita-parti

Akkora bulik voltak itt, hogy jííííhááááá!

Szerda este jött az egyetem rektora koffervizit és motivációs beszéd céljából. Ez elég szerencsétlenül sült el, mert az itt lakók egy része összeütött egy büfé vacsorát, amin az vehetett részt, aki befizetett 5€-t, aki viszont nem akart erre ekkora összeget szánni, az ugyanebben a helyiségben intézhette a vacsoráját a szokásos módon, ami viszont előzetes bejelentés nélkül csúszott laza egy órát. De legalább mindannyian meghallgathattuk, milyen fontos az egyetemnek a hallgatói társadalom és annak elégedettsége, illetve, hogy milyen jó lenne, ha egyetlen területre lehetne összefésülni ezt a 16.000 diákot a város szívében. Igazán megindító volt, de innentől indult meg a klikkesedés. A büfé szervezői és a befizetők az étterem keleti, a többiek pedig a nyugati felébe tömörültek. (Mivel a rendezvényről még csak hallomásból sem tudtam előre, én többnyire a nyugati klikkhez tartoztam.) Ez utóbbi oldalon csendes zúgolódás indult el, hiszen egyrészt, remek gondolat, hogy meglátogat bennünket a rektor és a pereputty, de ugyan már megkóstolhatná azt is, amit mi eszünk vacsorára, és talán eleve nem kellett volna megadni a lehetőséget az ilyen látványos csoportosztódásra. Na de most már aztán teljesen mindegy! 

Ettől teljesen függetlenül lazítósra sikerült a csütörtök este. Mivel egyik kedves itt lakó, ma hazautazott Szicíliára, baráti társaságunk felbontott egy óriás csokitojást Húsvét alkalmából vacsora után, majd ádáz csatákat vívtunk a ping-pong asztal mellett, majd este 10 körül nekivágtunk a bergamoi éjszakának. Egészen pontosan a Le Blanc nevű szórakozóhelyre mentünk, ahol minden csütörtökön Aperasmus parti van. Így aztán elég internacionális társaság vegyül össze, és minden alkalommal van egy kiemelt ország, amire lehet hivatkozni az aktuális koktélmenüben. Tegnap Mexico volt a célállomás, így a tequila volt a sláger. Az este igazán jól sikerült, bár a DJ komoly oktatásra és/vagy cserére szorulna a zenét tekintve. Ennek ellenére remekül szórakoztunk, és mikor meguntuk a produkciót, hazajöttünk. A társaságunk összetételére nem lehet panasza egyetlen szociálpszichoterapeutának sem, mert volt benne olasz (észak-olasz és dél-olasz egyaránt), svájci (német nyelvterületről), iráni, palesztin, magyar, szerb és kameruni.

Valamikor 1 óra tájban komoly tudományos vita indult arról, hogy mi a különbség a "clever" és a "smart" között. Mivel a felsoroltak között ugyebár nem szerepelt megbízható döntőbíró, egy kvalifikált zsűri (egy ausztrál, egy angol és egy kanadai ifjú hölgy) elé terjesztettük a kérdést. A válasz lényege, hogy a "clever"-nek lenni magasabb elismerés, mint csak "smart"-nak. :D

Hoztam Nektek egy képet is, de csak azért, hogy érezzétek Ti is az errefelé terjengő illatokat:

Miről híres Brescia?

Természetesen arról, hogy tegnap tiszteletem tettem a várban és környékén.

[Tudom, hogy Ti főleg Haynaura gondoltatok, de a vén szivar már megkopott kicsit, ráadásul nem is érdemli meg a reklámot.]

És most - ahogy azt már megszokhattátok - a fotómontázzsal illusztrált, itt-ott történelmi adatokkal és némi személyleírással tarkított beszámoló következik. :)

Az történt, hogy 100%-os részvétel mellett a szavazatok 100%-át Brescia nyerte el a "mi legyen a vasárnapi program?" szavazást. Így vonatra szálltam reggel, és menetrend szerint érkeztem meg győztes városba. Pillanatok alatt szereztem egy térképet törvényes úton, betájoltam magam, majd nekivágtam. A térkép közel 10%-át használtam tájékozódásra, emellett egyszer erre ültem rá, mikor megpihentem egy kőpadon, szóval a fennmaradó 90% is hasznos résztvevője volt kirándulásomnak. Átállítottam az üzemmódot teljesítménytúráról kényelmes sétára, és megcéloztam a piazza Papa Paolo VI-t. Itt ugyanis két szemrevaló templom áll egymás mellett, a Duomo Vecchio (úgyis, mint Rotonda) és a Duomo Nuovo. Az idősebbik darab talán tananyag építészet történet témában, de ha nem, akkor is elképesztő alkotás. (Mondhatnám, igazán tuti cucc.) A X. században állt itt egy bazilika Santa Maria Assuntanak szentelve, és ennek a helyére hordták össze ezt az 5 hajós apróságot a XI-XII században. Nyilván átalakították mindig az éppen aktuális divatnak megfelelően, egyszer a XV. században hozzácsaptak pár kápolnát, a XIX. században pedig adtak neki egy laza barokkos fodrozást, de annyira azért nem sikerült hazavágni, mint mondjuk a Santa Maria Maggiore-t itt Bergamoban.

A Duomo Nuovo századokkal fiatalabb épület. Belefogtak az építkezésbe 1604-ben, aztán 1825-ben már készen is voltak (gondolom, nem tudtak megegyezni minden apró részletben). Látszik is rajta, hogy csak úgy összecsapták. Egyébként ez a város legnagyobb temploma, Veronese és Tintoretto festményei tűnnek fel itt-ott, és szolidan emelkedik 82 m magasra a kupolája.

A Duomo Nuovo mellett látható a Palazzo Broletto, ami a hivatalos leírás szerint későgót stílusjegyeket hordoz. Nagyon szép megfogalmazás, de szerintem szemléletesebb, ha onnan közelítjük, hogy erősen hatással volt a tervezőre a velencei reneszánsz hajnala... :)

1.sor: Palazzo Martinengo (Piazza del Mercato); Piazza della Vittoria; Domo Nuovo belülről; DN kupolája messziről

2.sor: freskó a Duomo Vecchioból; DV szentélye a főhajóból; DV kupolája belülről; Duomo Nuovo kívülről; DN belülről; Palazzo Broletto udvara

3.sor: Palazzo Vecchio kívülről; Santa Maria dei Miracoli templom; Torre della Pallata; San Francesco templom.

4.sor: Palazzo della Loggia - ezen is érezhető "talán" a velencei hatás, jelenleg Városházként üzemel.

A felsorolásból kimaradt egy fákkal díszített látkép, egy csodálatos fagylalt kehely, valamint Hieronymus Verzeri mellszobra, aki Bresciaban volt püspök valamikor a XIX. században.

Továbbá igazán jó szemű kedves olvasóim és képnézegetőim két tündéri gyíkocskát is találhatnak az összeállításban. ;)

Miután kigyönyörködtem magam a dómokban, és konstatáltam, hogy a Palazzo Broletto tornyába nem tudok felmenni, nekivágtam, hogy meghódítsam a várat. Nem számoltam meg pontosan, de hozzávetőleg 500 lépcsőfok és számos további lépcsővel nem nehezített emelkedő legyőzése után megérkeztem a kapuhoz. A vár nagyon szépen megmaradt, az olvasottak alapján a XV-XVI. században nyerte el jelenlegi formájának eredeti fényét (remélem, még értitek), de egyes elemei a XIV. század óta megmaradtak. Az egész egy hatalmas 3D-s labirintus, de sikerült minden pontjára ellátogatnom. Még a harcászati kiállítást is megnéztem, pedig eredetileg nem állt szándékomban, de hát így alakult. 3 emeletnyi páncél, kard, pisztoly, puska és lándzsa a XVI. század közepéről. Pont annyira izgalmas (nekem), mint színvaknak a kifestőkönyv, de így jár, aki a jegyárussal egyszerre lép be egy ismeretlen ajtón. Durván 3 órámba került a vár teljes feltérképezése, de a friss levegő, a csodálatos színek és az olykor fullasztó virágillat miatt azért megérte.

1.sor: úton a vár felé; a vár kapuja; látkép a várból, háttérben az Alpok; némi természet; a déli lábánál fekvő városrész

2.sor (jobb oldal): imádnivaló csücsök a városfalon; a legöregebb meglévő várkapu (1350 körül); hasonló korú falrészlet a vár legfelső szintjén

3.sor: 22 magas torony (nem emlékszem a nevére); ismét a természet, csak magasabbról; a börtöntorony melletti belső udvar; nyugati látkép; a labirintus legszűkebb eleme; várból kivezető fasor

4.sor: az imádnivaló csücsök közelebbről; szőlőültetvény a vár tövében; az első kapu takarásban; hivatali épület, mely később templommá lépett elő, majd 1849-ben Haynau főhadiszállásává fokozták le.

Gastro alert!!!

Levonszoltam magam a várból egészen a várfalra vezető híd lábáig, ahol üzemanyag gyanánt magamhoz vettem egy kis kávét és a fent már megcsodált fagylalt kelyhet. Ez a kis szusszanás elegendő volt ahhoz, hogy keressek egy éttermet, ahol erőt gyűjthetek a nap hátralévő részére. Életem talán leges-leges legjobb lasagne-ját sikerült elfogyasztanom. Hogy a bárányragu tehet-e arról, hogy ennyire ízlett, vagy a fáradtság, már sosem tudjuk meg, de egyes titkokra sosem derülhet fény! :D

Mikor már ismét a vasútállomás felé vettem az irányt, egy virág vásár kellős közepén találtam magam. Itt bámészkodtam kicsit, és ismét találtam egy orchideát, amihez lakást is érdemes lenne venni valahol San Tropez-ban, de épp nem volt elérhető az ügynököm... 

bal blokk: olchideák

jobb blokk felső kép: fogalmam sincs, de nagyon szép bokor a vár tövéből

kb középen: az imádnivaló csücsökben virító bokor igazán közelről

jobb alsó sarok 3 kép: királybegóniák

"Always look on the bright side of life"

Annak ellenére, hogy egyik kedves helyi kollegina egész héten Kleopátrának képzelte magát, engem pedig a rabszolgájaként kezelt, remek hangulatban telnek a napjaim. :) Erről a jó kedvről igazából elsősorban a törzshelyeimen eltöltött idő tehet.

Tonio - a rendező koreográfus - minden reggel rám kacsint, és amint belépek, már készíti is a kávémat, szóval általában mosollyal indulnak a napjaim.

Ezen a héten 30&Lode stábja is nagyon barátságos volt, úgy értem, az eddigieknél is közvetlenebb. Gabri, a főnök megkérdezte, hogy hívnak, és azóta minden alkalommal, mikor megyek ebédelni, széles mosollyal az arcán üdvözöl, hogy "Ciao, Eva!". :) Talán tegnap, vagy tegnapelőtt, Ő is akkor jutott az ebédjéhez, amikor én a sajátomhoz, nem sokkal 2 előtt, ráadásul viszonylag közel ültünk egymáshoz, illetve a bár-konyha bejáratához, és minden kedves kollégájának elújságolta, hogy megtudta tőlem a nevemet, hiszen minden nap ott eszem, és ráadásul - mint kiderült - én mindegyiküket tudom névről azonosítani. Ezen utóbbi infónak annyira megörültek aznap minden kedves dolgozó járt valamiért az asztalomnál. Paolo megterített, és felvette a rendelésemet, Lisa hozta az ebédemet, Alex készítette és hozta a vizemet és a kávémat, Rosananál fizettem, Gabri pedig ugyebár eleve velem egy asztalnál ült, csak két székkel arrébb.

Valamikor a hét közepén, a piciny pizzériában, ahol vacsoráimat szoktam elfogyasztani, beszélgettünk az aktuális popzenéről, annak jeles olasz képviselőiről. Kiderült, hogy nekem nagyon megtetszett Tiziano Ferro "Per dirti ciao" című száma, és az eladólány (akinek szégyen szemre nem tudom a nevét, de szerintem Ő sem tudja az enyémet) kikereste youtube-on, és azt is meghallgattuk, míg elfogyasztottam a pizzaszeletemet. Közben megkérdeztem Tőle, miről kapta a nevét a via Borfuro, de fogalma sem volt róla, sőt, Ő sem találta meg guglin... :P Szóval ezen rejtély megoldása még várat magára, de azt elárulhatom, hogy találtam egy igen méretes - két szintes - játékboltot! :) Így remélem, már a ti szemetek sem tikkel az aggodalomtól! ;)

És angolul értő kedves olvasóimnak egy apróság, amivel ma hajnalban megörvendeztettem magam:

I woke up at 3.14 this morning because I had to π

John F. Nash Jr. és a pop-ipar

Tisztelettel jelentem, hogy nem azért vagyok súlyos bejegyzés-elmaradásban, mert nem történik semmi, hanem, mert éppen nem látszom ki a tennivalóból szőtt takaró alól. (Micsoda metafora!!! [ez meg micsoda alliteráció :D ] Ha Mohácsi tanár úr olvasná a blogomat, biztosan megkönnyezné...) 

Ne értsetek félre, nem panaszkodom, mert király a buli! :D

Napok óta próbálok keríteni egy játékboltot a környéken, de egyszerűen nem találok. Egy 120.000 fős város központjában élek, és nincs 40 perc sétán belül egy játékbolt. A másik jelentős kudarcom az elmúlt napokból, hogy nem sikerült eddig kiderítenem, hogy miről kapta a nevét a via Borfuro. Igaz, még élő személynek nem tettem fel a kérdést, de majd megérdeklődöm Flavia-tól, aki amellett, hogy kitűnően beszél angolul, még helyi ember is. (Bár játékboltot Ő sem tudott mondani a közelben.) És nem mellesleg elég cool neve van... :D

Továbbra is rajongok a hétfő reggeli játékelmélet órákért, e hét elején például megoldottunk egy problématípust, amivel John Nash professzornak is olyannyira meggyűlt a baja, hogy Shapley oldotta meg. Így már azért jelentősen könnyebb dolgunk volt persze, mint Nash professzornak. 

Mivel a hétvégéből kimaradt a rejtvény, most hoztam Nektek egyet:

Hány olyan matematikai egyenlet, megoldási út, feladat, szemléltetés, stb szerepel a "Csodálatos elme" című filmben, amelynek köze van John Nash professzor munkásságához?

Van errefelé egy olyan rádióállomás, ami TV csatornával is rendelkezik, így közelebbről ismerkedem - általában ebéd közben - a helyi popzenei felhozatallal.

Íme pár szelet a tortából:

https://www.youtube.com/watch?v=B0_xYJGpMFM

https://www.youtube.com/watch?v=wPrKYs2iDKQ

És jelen kedvencem ebben a kategóriában:

https://www.youtube.com/watch?v=M3STj8zlQw4