Ki hitte volna, hogy ennyi év után valaki megkérdezi, hogy nem hallottam-e véletlenül valaha a GrADS-ról?! (Egy szoftver, amely meteorológiai adatok megjelenítésére szolgál.) Érthető, hogy miért tőlem kérdezték ezt, és nem egy frissen végzett közgazdásztól, de őszintén bevallom, nem hittem, hogy az OMSz-on és Zoli óráin kívül valaha hallok a dologról. Beismerem, 5-6 év még kicsi voltam és naiv. :) Nem biztos, hogy szükség lesz a témában szerzett tudásomra, de igazán köszönöm a kérdést, szép emlékeket ébresztett. ;)
Ez ugyan nem az én munkám eredménye, de pl. ilyeneket lehet vele rajzolgatni:
Ezen a könnycsepp morzsolgatós megemlékezésen túl, ma elintéztem az egyik kint hallgatandó tárggyal kapcsolatos elintéznivalókat. Ehhez válaszoltam Prof. G.G. levelére (lassan elvárás lesz, hogy legalább minden második általam megismert olasznak alliteráljon a neve), aki felhívott, pedig éppen Lengyelországban tanítja az érdeklődő népet. Egy olasz kolleginát és engem itt Bergamoban, a második emeleten fog kiképezni - tervek szerint - a játékelmélet alapjaira és gyakorlati alkalmazási lehetőségeire. A játékelmélet egy állati érdekes dolog, de nem annyira triviális, mint amilyennek hangzik. Az elmúlt néhány évtized során többen kaptak közgazdasági Nobel-díjat olyanok, akik mélyen belemerültek a játékelméletbe, és olyan játékszabályokat találtak ki, amik mellé ritkán ül le otthon a család hétvégi csapatépítés céljából. :)
Pl.: 1994 - Reinhard Selten, John Forbes Nash, Harsányi János - a nemkooperatív játékelmélet egyensúlyainak úttörő elemzéséért
(témába vágó, de nem szakirodalom az "A beautiful mind" című film)
2005 - Robert Aumann, Thomas Schelling - a konfliktus és kooperáció jobb megértéséért a játékelméleti elemzésben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése