Csütörtökön őszintén nehezemre esett a korai kelés, de - mint tudjuk - a játékelmélet is követel áldozatokat. ;) Miután megtudtuk, mik az aktuális megoldásra váró problémák a játékelméletben, és milyen területeken érdemes előrehaladni, érzékeny búcsút vettünk egymástól, és mindenkinek kívántuk a legjobbakat. :)
A korábbiakhoz képest kicsit felszabadultabban mentem ebédelni, ahol rendkívül lelkesítő információ birtokába jutottam, miszerint is április 25. nemzeti ünnep Olaszországban, egészen pontosan a Felszabadulás Napja. 1945.04.25-ével lezárult a fasizmus errefelé, ezt akkortájt nyomatékosították azzal, hogy kivégezték Mussolinit 3 nappal később, majd Hitler pontot tett kérdőjel helyére, nem éppen tisztázott halálával, mely 2 nappal Mussolini nem éppen dicsőséges távozása után. Különös, hogy a katolikus gimnáziumban tanítják Hitler öngyilkosságának részleteit annak ellenére, hogy senki sem tudja, mi történt pontosan, sőt csak egy nappal később jelentették be a Führer halálát, de Mussolini kivégzésének ismert részleteivel nem untatják az ifjúságot... Mindenesetre, hiába a 12 év kemény munka, nem sikerült belőlem teljesen kiirtani a tudásvágyat, és kicsit utánaolvastam a dolognak. Szóval, Il Duce úgy gondolta, kevéssé fényes a helyzete hazájában, így okosabb dolog, ha észak felé angolosan távozik, de a partizánok nem üdvözölték ezt a tervet, vagy legalábbis nem úgy, ahogy ezt az öreg szerette volna. A lényeg, hogy a partizánok elfogták, és - hogy ne legyen nagyon magányos - éppen aktuális szeretője, Clara Petacci társaságában fejbe lőtték. Mindezt itt a közelben a Lago di Como környékén követték el. Aztán Milánóba vitték a két testet, és egy benzinkútra akasztották őket fejjel lefelé, és kevésbé bántak velük tisztességesen, mint azt a francia etikett megköveteli. Az iskolában pedig biztosan úgy voltak ezzel is, mint az inkvizícióval: ha nem beszélünk róla, akkor nem annyira visszataszító vagy elítélendő, de legalábbis nem kell ellentmondásos válaszokat adni egyes kérdésekre...
A lényeg, hogy így 72 órásra nőtt a hétvégém, és ennek megfelelően boldogság töltötte el a lelkemet. Igyekeztem becsülettel kipihenni magam, bár ebben páran próbáltak megakadályozni. Így esetleg, ha kedves olvasóim közül valaki tudná, hogy mondják azt arabul, hogy "kérlek, ne kiabálj a papírfalú folyosón hajnali 3-kor, mert előfordulhat, hogy az itt lakók zöme aludna", az legyen olyan drága, és ossza meg velem ezt a hasznos mondatot. Durvább változat is jó lesz, majd kedvesen mosolyogva mondom. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése