Prömier

... 40 hours earlier...

Még egyszer sem keltem ilyen korán, mióta itt vagyok, de már reggel 7 előtt elkezdtem készülődni. Mikor kiléptem az utcára kicsit úgy éreztem magam, mint Tom Cruise a Vanilla Sky elején, amikor egy lélek sincs rajta kívül a Time Square-en. Különösebb kockázat nélkül krosszolhattam keresztül a 4x3 sávon, és végtelenül jól esett a már oly régóta áhított csend és a friss levegő. (Egyik esetén sem számítottam rá, hogy a viale Roma és a via Francesco Petrarca utak kereszteződésében fogom megtapasztalni...) Még egy kellemes reggelire is volt időm, így a viale Papa Giovanni XXIII-on betértem egy kávé-croissont párosra (és két igazán szimpatikus fiatalember szolgált ki), és éreztem, hogy a ma csak jó lehet! :)

Megvettem a vonatjegyeket oda és vissza is, majd kicsüccsentem a peronra. Meglepő pontossággal érkezett a vonat, és nagyon kedves volt a kalauz hölgy is, mert nem büntetett meg annak ellenére, hogy nem pecsételtettem le a jegyemet. Utóbb észre vettem, hogy 3-as betűmérettel rá van nyomtatva olaszul, hogy pecsét nélkül nem érvényes, de ezt nem találtam volna ki vagy meg, ha nem tudom, hogy mit hol kell keresni. Hála Istennek látszott rajtam, hogy csak egy jó szándékú külföldi vagyok, így megúsztam egy félig felhúzott szemöldökkel. ;)

Másfél órán át zakatoltam a vonattal, aztán leszálltam Veronában, beszereztem egy térképet, és útnak indultam.

Ahogy az ember a Porta Nuova vasútállomásról sétál a Porta Nuova felé, óhatatlanul is beleszalad Enrico Carli mellszobrába (bal felső sarok), aki arról híres, hogy a XIX. század második felében kiépített egy csatornát Veronában, nevezetesen a canale Camuzzoni-t, majd egy ehhez igen hasonlatosat alkotott Mantovában (követte Rómeót, de akkor már mindegy volt).

Ha kicsit tovább megy az ember, akkor pikk-pakk kiszúrja a várost körülvevő kőfalat (felső sor balról a második), amelynek egyik impozáns átjárója a Porta Nuova (felső sor közép), mely a 1535-1540 között épült.

Innen nyíl egyesen be lehet masírozni a piazza Bra-ra (jobb közép) a portoni della Bra-n (PN alatt) keresztül, ahol egy csinos kis szökőkúttal díszített park fogadja a látogatót. A tér túloldalán rejtőzik Olaszország harmadik legnagyobb ókori arénája - csak a római Colosseum és a capuai Aréna előzik meg -, mely Kr.u. 30-ban épült, 139 m hosszú, 110 m széles, 44 sorban összesen 25000 néző befogadására alkalmas (alsó sor középső két kép).

Még beljebb a történelmi városrészben található a piazza delle Erbe, melynek egyik sarkában magaslik a Torre dei Lamberti (bal alsó és jobb felső sarok). A XII. században épült, de természetesen érte egy-két atrocitás az évek során, így párszor felújították. 84 m magas, legfelső szintjéig 368 lépcső vezet fel. :)

A jobb alsó sarokban Dante Alighieri szobra látható, de róla nem mesélek, úgy is tudjátok, ki volt. ;)

Tartva az irányt haladtam tovább, és a S.Anastasia templomhoz érkeztem, mely 1290 és 1481 között épült domonkos rendi templomnak, de gondolom, jelenlegi igen pazar belső díszítését később pattintották bele (képek kicsit később). Mivel ekkor már ismét a folyóparton voltam, és már a gyomrom is ebédidőt mutatott, gondoltam, fogyasztok valamit, mielőtt átevickélek a túlpartra. Leültem egy tündéri Trattoria előtt, ettem egy fenséges lasagne-t, ittam egy rém gusztusos presszót (középső kép), és mindeközben figyeltem az arra járókat. Nagy zajjal érkezett két chopper király, de még nagyobb zajjal átvonult az asztalok között egy 60-90 évesekből álló turista csoport. Nagyon kedvesen mosolyogtak minden fogyasztó vendégre, sőt, egy nyolcvanas úr, elszakadva az őrködő feleségétől úgy tett, mintha felnézne a mellettünk lévő házfal tetejére (az ég világon semmi érdekes nem volt rajta), és közben a csípőre támasztott fényképezőgéppel lőtt 2-3 képet a velem szemben borozgató két fiatal olasz nőről. Szépek ugyan nem voltak, de a bácsinak bizonyára a lázadás és a csínytevés a fontos (legalábbis ez látszott az arcán)! ;)

Ebéd után a ponte Pietra-n keltem át (jobb felső sarok), és meglátogattam a Teatro Romanot, mely a Kr.e. I. században épült, így mára már csak részei láthatók, ráadásul épp restaurálás alatt áll (későbbi kollázson lesznek képek).

Ha már a túlparton voltam, elindultam körbe, mert messziről kiszemeltem már magamnak egy templomot, a S.Giorgio in Braida-t, de sajnos nem látogatható. Szintén egy középkori dóm, amire ráférne némi restaurálás.

Mivel még temérdek idő állt rendelkezésemre, elindultam fel a hegyre (jobb felső sarokban látható kupolás épület volt a cél), aminek fogalmam sincs, mi a neve, de nem is ez érdekelt, hanem az onnan elém táruló látvány. Itt találtam rá a meglehetősen modern templomra, melyet a XXI. század elején építettek a lourdes-i Szűzanya tiszteletére. A jobb szélső középső képen látható szobor is ehhez a történethez kapcsolódik, sőt, ez a szobor szolgál a vele szemben álló templom oltárképeként. (Véleményem szerint zseniális ötlet, de igen körülményes dolog lefotózni a jelenséget.)

A hegyről leérve a ponte Garibaldin mentem vissza a középkori városrészbe, ahol meglátogattam a nr.1. katedrálist, melynek első jogelődjét a IV. század közepén építtette Szent Zénó püspök, melynek mozaik padló maradványai még most is láthatóak a jelenlegi Bazilika melletti San Elena templomban/alatt. A VII. században ez a bazilika leégett, vagy egy földrengésnek esett áldozatul, így a VIII-IX században újat építettek a helyére, de ezt is csúnyán megrongálta egy földrengés 1117-ben. A XV-XVI században hozzáépítettek pár oldalkápolnát, egészen pontosan 8 darabot. Azóta is pofozgatják, keresik az eredeti elemeket, meg raknak bele pár oda nem illő modern szobrot, festményt, oltárt.

A Castelvecchio-t céloztam meg ezen sokkhatás után, de menet közben betértem egy cannolira egy helyi cukrászdában. Régóta szerettem volna kipróbálni, és nem csalódtam. Mennyei! :)

A Castelvecchio 1354-1356 között épült középkori vár (alsó sor utolsó három képe), benne kap helyet mostanában pár művészeti kiállítás, melyekről nem tudok beszámolni, mert nem volt erőm hozzá.

Innen még elvergődtem a ferences monostor és templomhoz, majd a San Zeno bazilikához. A IV. században épült meglepően épen maradt, X-XIV századi freskómaradványok díszítik a hatalmas belteret.

És akkor az összes említett templom képekben:

1.sor: picinyke templom, fogalmam sincs, kihez tartozik; San Anastasia főbejárat; San Anastasia belső látkép; XV. századi freskó a San Pietro templomból; San Anastasia hátulról szembe fényben

2.sor: San Giorgio in Braida; XV. századi freskó szintén a San Pietro templomból; freskó maradvány és mellékoltár a ferences templomból; a ferences templom és udvara

3.sor: San Zeno katedrális belső udvara; San Zeno főhajója; San Zeno katedrális, monostori torony és harangtorony; San Zeno altemplomából felfelé a főhajó felé; a Santuario Madonna di Lourdes "ötletes" oltárképe; San Lorenzo templom a XV. századból.

jobb oldali 3 kép felső sor: San Elena templom; a Bazilikához tartozó keresztelőkápolna

jobb oldal alsó sor: a IV. századi Bazilika mozaikpadlójának maradványai

bal oldal felső sor: a Bazilika főbejárata; a Bazilika oldalról az Adige túlpartjáról; Dionisi oldalkápolna;

bal oldal alsó sor: a Bazilika főhajója; Szűz Máriának szentelt oldalkápolna; a Bazilika kupolája; Szentlélek oldalkápolna

A felső két sorban lévő látképek esetén azt írom, hogy honnan készültek:

1.sor: az Aréna 44. sora fölötti párkányról; a Torre dei Lamberti második "emeletéről"; szintén; a Torre dei Lamberti harmadik "emeletéről"

2.sor: Santuario Madonna di Lourdes főbejáratából; a Torre dei Lamberti második "emeletéről"; a Teatro Romano egyik teraszáról; a Szent Bernadette kertből

3.sor: a Teatro Romano néhány részlete

A San Zeno katedrális előtti téren elfogyasztottam a vacsorámat, majd felmásztam a külső városfalra, és végigsétáltam rajta két kapunyi távon, majd ismét vonatra szálltam, de előtte szereztem egy pecsétet. Egészen Bergamoig ült mögöttem egy mexicói társaság, akik vélhetően Velencében járhattak, mert egyiküknél volt egy jellemzően velencei karneváli maszk, mellyel hatékonyan szórakoztatta két barátját és az erre fogékony utazókat! ;)