Miről híres Brescia?

Természetesen arról, hogy tegnap tiszteletem tettem a várban és környékén.

[Tudom, hogy Ti főleg Haynaura gondoltatok, de a vén szivar már megkopott kicsit, ráadásul nem is érdemli meg a reklámot.]

És most - ahogy azt már megszokhattátok - a fotómontázzsal illusztrált, itt-ott történelmi adatokkal és némi személyleírással tarkított beszámoló következik. :)

Az történt, hogy 100%-os részvétel mellett a szavazatok 100%-át Brescia nyerte el a "mi legyen a vasárnapi program?" szavazást. Így vonatra szálltam reggel, és menetrend szerint érkeztem meg győztes városba. Pillanatok alatt szereztem egy térképet törvényes úton, betájoltam magam, majd nekivágtam. A térkép közel 10%-át használtam tájékozódásra, emellett egyszer erre ültem rá, mikor megpihentem egy kőpadon, szóval a fennmaradó 90% is hasznos résztvevője volt kirándulásomnak. Átállítottam az üzemmódot teljesítménytúráról kényelmes sétára, és megcéloztam a piazza Papa Paolo VI-t. Itt ugyanis két szemrevaló templom áll egymás mellett, a Duomo Vecchio (úgyis, mint Rotonda) és a Duomo Nuovo. Az idősebbik darab talán tananyag építészet történet témában, de ha nem, akkor is elképesztő alkotás. (Mondhatnám, igazán tuti cucc.) A X. században állt itt egy bazilika Santa Maria Assuntanak szentelve, és ennek a helyére hordták össze ezt az 5 hajós apróságot a XI-XII században. Nyilván átalakították mindig az éppen aktuális divatnak megfelelően, egyszer a XV. században hozzácsaptak pár kápolnát, a XIX. században pedig adtak neki egy laza barokkos fodrozást, de annyira azért nem sikerült hazavágni, mint mondjuk a Santa Maria Maggiore-t itt Bergamoban.

A Duomo Nuovo századokkal fiatalabb épület. Belefogtak az építkezésbe 1604-ben, aztán 1825-ben már készen is voltak (gondolom, nem tudtak megegyezni minden apró részletben). Látszik is rajta, hogy csak úgy összecsapták. Egyébként ez a város legnagyobb temploma, Veronese és Tintoretto festményei tűnnek fel itt-ott, és szolidan emelkedik 82 m magasra a kupolája.

A Duomo Nuovo mellett látható a Palazzo Broletto, ami a hivatalos leírás szerint későgót stílusjegyeket hordoz. Nagyon szép megfogalmazás, de szerintem szemléletesebb, ha onnan közelítjük, hogy erősen hatással volt a tervezőre a velencei reneszánsz hajnala... :)

1.sor: Palazzo Martinengo (Piazza del Mercato); Piazza della Vittoria; Domo Nuovo belülről; DN kupolája messziről

2.sor: freskó a Duomo Vecchioból; DV szentélye a főhajóból; DV kupolája belülről; Duomo Nuovo kívülről; DN belülről; Palazzo Broletto udvara

3.sor: Palazzo Vecchio kívülről; Santa Maria dei Miracoli templom; Torre della Pallata; San Francesco templom.

4.sor: Palazzo della Loggia - ezen is érezhető "talán" a velencei hatás, jelenleg Városházként üzemel.

A felsorolásból kimaradt egy fákkal díszített látkép, egy csodálatos fagylalt kehely, valamint Hieronymus Verzeri mellszobra, aki Bresciaban volt püspök valamikor a XIX. században.

Továbbá igazán jó szemű kedves olvasóim és képnézegetőim két tündéri gyíkocskát is találhatnak az összeállításban. ;)

Miután kigyönyörködtem magam a dómokban, és konstatáltam, hogy a Palazzo Broletto tornyába nem tudok felmenni, nekivágtam, hogy meghódítsam a várat. Nem számoltam meg pontosan, de hozzávetőleg 500 lépcsőfok és számos további lépcsővel nem nehezített emelkedő legyőzése után megérkeztem a kapuhoz. A vár nagyon szépen megmaradt, az olvasottak alapján a XV-XVI. században nyerte el jelenlegi formájának eredeti fényét (remélem, még értitek), de egyes elemei a XIV. század óta megmaradtak. Az egész egy hatalmas 3D-s labirintus, de sikerült minden pontjára ellátogatnom. Még a harcászati kiállítást is megnéztem, pedig eredetileg nem állt szándékomban, de hát így alakult. 3 emeletnyi páncél, kard, pisztoly, puska és lándzsa a XVI. század közepéről. Pont annyira izgalmas (nekem), mint színvaknak a kifestőkönyv, de így jár, aki a jegyárussal egyszerre lép be egy ismeretlen ajtón. Durván 3 órámba került a vár teljes feltérképezése, de a friss levegő, a csodálatos színek és az olykor fullasztó virágillat miatt azért megérte.

1.sor: úton a vár felé; a vár kapuja; látkép a várból, háttérben az Alpok; némi természet; a déli lábánál fekvő városrész

2.sor (jobb oldal): imádnivaló csücsök a városfalon; a legöregebb meglévő várkapu (1350 körül); hasonló korú falrészlet a vár legfelső szintjén

3.sor: 22 magas torony (nem emlékszem a nevére); ismét a természet, csak magasabbról; a börtöntorony melletti belső udvar; nyugati látkép; a labirintus legszűkebb eleme; várból kivezető fasor

4.sor: az imádnivaló csücsök közelebbről; szőlőültetvény a vár tövében; az első kapu takarásban; hivatali épület, mely később templommá lépett elő, majd 1849-ben Haynau főhadiszállásává fokozták le.

Gastro alert!!!

Levonszoltam magam a várból egészen a várfalra vezető híd lábáig, ahol üzemanyag gyanánt magamhoz vettem egy kis kávét és a fent már megcsodált fagylalt kelyhet. Ez a kis szusszanás elegendő volt ahhoz, hogy keressek egy éttermet, ahol erőt gyűjthetek a nap hátralévő részére. Életem talán leges-leges legjobb lasagne-ját sikerült elfogyasztanom. Hogy a bárányragu tehet-e arról, hogy ennyire ízlett, vagy a fáradtság, már sosem tudjuk meg, de egyes titkokra sosem derülhet fény! :D

Mikor már ismét a vasútállomás felé vettem az irányt, egy virág vásár kellős közepén találtam magam. Itt bámészkodtam kicsit, és ismét találtam egy orchideát, amihez lakást is érdemes lenne venni valahol San Tropez-ban, de épp nem volt elérhető az ügynököm... 

bal blokk: olchideák

jobb blokk felső kép: fogalmam sincs, de nagyon szép bokor a vár tövéből

kb középen: az imádnivaló csücsökben virító bokor igazán közelről

jobb alsó sarok 3 kép: királybegóniák