Akkora bulik voltak itt, hogy jííííhááááá!
Szerda este jött az egyetem rektora koffervizit és motivációs beszéd céljából. Ez elég szerencsétlenül sült el, mert az itt lakók egy része összeütött egy büfé vacsorát, amin az vehetett részt, aki befizetett 5€-t, aki viszont nem akart erre ekkora összeget szánni, az ugyanebben a helyiségben intézhette a vacsoráját a szokásos módon, ami viszont előzetes bejelentés nélkül csúszott laza egy órát. De legalább mindannyian meghallgathattuk, milyen fontos az egyetemnek a hallgatói társadalom és annak elégedettsége, illetve, hogy milyen jó lenne, ha egyetlen területre lehetne összefésülni ezt a 16.000 diákot a város szívében. Igazán megindító volt, de innentől indult meg a klikkesedés. A büfé szervezői és a befizetők az étterem keleti, a többiek pedig a nyugati felébe tömörültek. (Mivel a rendezvényről még csak hallomásból sem tudtam előre, én többnyire a nyugati klikkhez tartoztam.) Ez utóbbi oldalon csendes zúgolódás indult el, hiszen egyrészt, remek gondolat, hogy meglátogat bennünket a rektor és a pereputty, de ugyan már megkóstolhatná azt is, amit mi eszünk vacsorára, és talán eleve nem kellett volna megadni a lehetőséget az ilyen látványos csoportosztódásra. Na de most már aztán teljesen mindegy!
Ettől teljesen függetlenül lazítósra sikerült a csütörtök este. Mivel egyik kedves itt lakó, ma hazautazott Szicíliára, baráti társaságunk felbontott egy óriás csokitojást Húsvét alkalmából vacsora után, majd ádáz csatákat vívtunk a ping-pong asztal mellett, majd este 10 körül nekivágtunk a bergamoi éjszakának. Egészen pontosan a Le Blanc nevű szórakozóhelyre mentünk, ahol minden csütörtökön Aperasmus parti van. Így aztán elég internacionális társaság vegyül össze, és minden alkalommal van egy kiemelt ország, amire lehet hivatkozni az aktuális koktélmenüben. Tegnap Mexico volt a célállomás, így a tequila volt a sláger. Az este igazán jól sikerült, bár a DJ komoly oktatásra és/vagy cserére szorulna a zenét tekintve. Ennek ellenére remekül szórakoztunk, és mikor meguntuk a produkciót, hazajöttünk. A társaságunk összetételére nem lehet panasza egyetlen szociálpszichoterapeutának sem, mert volt benne olasz (észak-olasz és dél-olasz egyaránt), svájci (német nyelvterületről), iráni, palesztin, magyar, szerb és kameruni.
Valamikor 1 óra tájban komoly tudományos vita indult arról, hogy mi a különbség a "clever" és a "smart" között. Mivel a felsoroltak között ugyebár nem szerepelt megbízható döntőbíró, egy kvalifikált zsűri (egy ausztrál, egy angol és egy kanadai ifjú hölgy) elé terjesztettük a kérdést. A válasz lényege, hogy a "clever"-nek lenni magasabb elismerés, mint csak "smart"-nak. :D
Hoztam Nektek egy képet is, de csak azért, hogy érezzétek Ti is az errefelé terjengő illatokat:
Ez az illat - és a látvány is - igazán pazar, köszönjük szépen!
VálaszTörlés