Pénteken meglátogattuk Románia legnagyobb PV (napelem) parkját, melynek összteljesítménye 55 MWh. Nem mondom, tényleg érdekes látni egyszer egy ilyet, de nem látom egyértelműen egy ekkora monstrum létjogosultságát. Végképp, hogy a helyi okosok panaszkodnak arra, hogy itt nagyon sokat esik az eső, ráadásul a telep telibe az egyik kárpáti hegylánc tövében ékeskedik. Kínai befektető bevonásával készült el a park alig 4 hónap alatt mintegy 90 millió € beruházási költséggel, a tulajdonosa pedig német. Sokat nem tesz hozzá a román gazdasághoz, hiszen a panelek Kínában készültek, a transzformátorállomások felszerelését az ABB biztosította, de még a kerítés is import, magyar termék. Mivel a nemzeti elektromos hálózatba van bekötve, a tulaj csak keres vele, bár jelen állás szerint nem annyit, mint szeretne, de ez még rosszabb is lesz.
Nagyon divatos téma mostanában ez a „fenntartható környezet” (sustainable environment), de komolyan elgondolkodtató pár helyi szakember hozzáállása. Itt, a PV parkban felmerült, hogy az egyik legnagyobb problémát az okozta, hogy hogyan lehet 400 ha területet egy összegben kibérelni, és nem segített sokat a dolgon, hogy ez a terület egyfajta környezetvédelem alatt áll, hiszen egy veszélyeztetett sasféle él a környező erdőkben, és ez a temérdek napelem sokat letakar az étlapból. Erre az egyik helyi professzor gúnyosan felnevetett, hogy mit pattognak ilyen piszlicsáré elemeken a biológusok. Fura gondolat, hogy a természet nem tartozik a fenntartható környezet témakörbe, csak energiaforrás szempontból…
A napelemek után elugrottunk Avrigba, ahol a városházán meghallgattunk két előadást egy elképesztő méretű 10 országot érintő európai projektről, mely idealistább, mint a Csipkerózsika. Annak ellenére, hogy a projektben fél Európa érintett, az előadást románul hallgattuk, mert a helyi vezető kollegina egyáltalán nem beszél angolul.
A lelketlenül szakadó esőben ellátogattunk egy inkubátorházba, mely olyan induló projekteket, cégeket támogat, akik napenergia-felhasználással foglalkoznak. Az épület környezetében csak végtelenül lepukkant, kibelezett, részben elhagyatott házak éktelenkednek, de ezek előtt található egy kis park játszótérrel, melynek közvilágítását napelemek biztosítják. Számomra rendkívül torz gondolat, egy napelemes játszótér kiépítése ott, ahol se folyóvíz, se fűtés, se áram nem elérhető. Szép dolog a környezetvédelem és a megújuló energiaforrások használata, de talán nem ártana szigetelni egy téglahalmot és ablakokat szerelni rá, mielőtt beüzemeljük a hét nyelven beszélő, ledkijelzős légkondit.
Ezen finomságoknak köszönhetően elég sok beszédtémánk van a képzés témájához szorosan kapcsolódóan, és hazafelé úton még az igazi magyar sajtos-tejfölös-fokhagymás lángost és a klasszikus kürtős kalácsot is kipróbáltuk. Mindkettő nagy sikert aratott! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése