A tegnapi nap után azt reméltem, talán az összkép menthető, hiszen minden jó, ha jó a vége. Ez olyannyira nem sikerült, hogy még a korábbi előrejelzésekhez képest is lehúzó véleménnyel távozunk innen a napokban.
Még tegnap megtudtuk, hogy a program kicsit változott, egy órával később (10 órakor) kezdünk, és körülbelül délben kezdődhet a szabad program. Ennek megfelelően 10 előtt pár perccel összegyűlt a kis csapat a szokott helyen, mindenki elvégezte az utolsó simításokat a pár perces prezentációján. Húsz perc várakozás után az egyik szervező megsúgta, hogy 11-re fog megérkezni a helyi góré (az önfényező bajnok), így tekintsük úgy a programot, mintha szünettel kezdenénk. Negyed 12-kor már zúgolódni kezdtünk, hiszen a két hiányzó professzor egyike jegyezte meg hétfőn nagyon szigorúan, hogy legyünk szívesek tartani magunkat a programhoz. Szervezőnk feszültség oldásként felajánlotta, hogy megmutatja nekünk a geotermál labort. Lent beszélgettünk a látottakról, amikor is megérkezett az egyik kollegina, hogy azon nyomban menjünk vissza az emeletre, mert megérkeztek a professzorok (11:50-kor), és nem szabad őket várakoztatni. Természetesen az elkészített előadásokra nem maradt idő, Dr.Prof.Eng.PhD elmakogta összes angoltudásával, hogy mennyire császárság, hogy itt voltuk, ők mennyire nyitottak az európai kooperáció felé, meg fú de jó lenne együtt dolgozni a jövőben. Emellett viszont többen hiányoltuk a „bocs a késésért” típusú, gesztus értékű félmondatot. (Megjegyzés: a hét elején Ms. AD jelentette ki félprivát formában, hogy „nekünk nincs szükségünk együttműködésre, mi egyedül is tudunk dolgozni. Megjegyzés 2: Dr.Prof.Eng.PhD ennek a nemzetközi szervezetnek az egyik alelnöke, de majdnem annyira jól beszél angolul, mint egy dél-mexikói lepke.)
Ma este még együtt vacsorázunk a résztvevőkkel valahol a városban, aztán a holnapot csak túlélem valahogy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése