Osztálytársak

A tegnapi negatívumok után ma tudok pár kedves szóval szolgálni, sőt, még fotóillusztrációval is készültem. ;)

Nem mesélnék az órarendünkről, mert halálosan érdektelen, de az emberekről megéri pár szót ejteni. Összesen 8 ország 15 hallgatója vesz részt a programon:

Grúz barátunkkal indult a napom, hiszen 10 perccel a tervezett ébredés előtt rendíthetetlenül dörömbölni kezdett az ajtómon. Mikor elég nyúzott és elmarasztaló tekintettel nyitottam ajtót, megdöbbent, és szó nélkül távozott. Később kiderült, hogy eltévesztette a szoba számot... 

Mivel kicsi a Világ, hamar kiderült, hogy a két osztrák kolléga közeli ismerős, pontosabban sok a közös közeli ismerősünk, de valahogy elkerültük egymást a nemzetközi egyeztetéseken.

Van a társaságban két lengyel lány, akik közül az egyik komoly problémákkal küzd a disztingválás terén, de tekintettel arra, hogy fizikus, ez tulajdonképpen érthető is. Ránézésre normális, de csak, ha fotón nézed, egyébként nagyon kedves és közvetlen, csak kicsit elefánt a porcelán boltban, illetve nem mindig érdekli, hogy léteznek mások is a közvetlen környezetében.

Kedvencünk - globális kedvenc -, aki már becenevet is kapott ("the question guy" or "question-machine"), örmény résztvevő. A becenevekből kiderül, hogy imád kérdezni, de néhány óra eltelte után az is kiderült, hogy nem azért kérdez, mert nem ért valamit, vagy mert nem volt egyértelmű minden részlet, hanem csupán azért, mert imád szerepelni, imádja, ha foglalkoznak vele. Az eddigiek alapján leginkább egy egyszerűen nevelt első generációs mérnökre emlékeztet, aki halálosan fölöslegesnek érzi az esetleges mellékhatások, okozott környezeti károk vizsgálatát, vagy éppen további szempontok figyelembe vételét; emellett személyes sértésnek veszi, ha nem értenek vele egyet, hiszen ő Jerevánban és Amerikában tanult, ennek megfelelően tökéletesen látja át a világot, különösen a nagybetűs "energia-kérdés" európai helyzetét mind technológiai, mind politikai szempontból.

Egy ilyen ember ideális körülmények között is rendkívül könnyen válik irritálóvá, pláne ha talál magának egy "partnert". A tegnapi nap vezető professzora pedig egy határozottan büszke ember, aki nem veti meg az önfényezést sem, sőt, akár folyamatosan képes elviselni az ajnározást, így aztán rettenetesen elhúzódott a program, lehetetlen volt tartani a tervezett órarendet.

A nehézségek leküzdésében sokat segített, hogy találtam meleg vizet, és ehhez alig 8 percet kellett folyatnom a vizet a csapból, és még a naplemente sem volt rossz a szobám ablakából. (Nagy előnye a szoba fekvésének, hogy a Hollywood-i mintára készült Brasov felirat nem látszik innen!)

A hosszú nap végén páran nyakunkba vettük a várost csapatépítő jelleggel, ami sokat segített a hangulatjavításban. :)