A közelmúlt legrosszabb utazását tudhatom magam mögött, és ez alatt az elmúlt 10 évet értem. Eleve nagyon nehezen indult a reggelem, hiszen a szombat esti móka-kacaj remekül sikerült, így határozottan kevés időm maradt alvásra. Ez azért komoly gondot nem okozott, hiszen edzésben vagyok, és szokásomhoz híven időben értem ki a Keleti-pályaudvar 7-es peronjára, és alig 2 perc késéssel indult a vonat a menetrend szerint 11 és fél órás útjára.
Szolnok után rá kellett döbbennem, hogy tévesen értelmeztem a nemzetközi IC fogalmát. Addig az elképzeléseim gyakorlatilag tökéletesen fedték a valóságot, de onnantól Békéscsabáig átalakultunk egy hatalmas villamossá, és minden egyes kidőlt fánál megálltunk. Ezek után a lopakodó üzemmód került elő melyet úgy kell elképzelni, hogy a szédítő 60 km/h-ás sebességet próbáltuk tartani, de ez nem mindig sikerült. Békéscsaba és a határ között minden civilizációra utaló jelet sikerült kiiktatni (leszámítva persze magát a vonatot), még a telefon sem talált hálózatot, pedig kitartóan keresgélt. A határátlépés egy másfél órás procedúra volt, bár ebből csak annyit lehetett észrevenni, hogy álltunk, végigment a kocsin 3 magyar rendőr, utána álltunk még egy kicsit, majd gurultunk egy keveset, aztán megint álltunk, jöttek a román határőrök, és már csak várni kellett megint. Ezek után már csak az út kétharmada volt vissza, de tekintettel a hajletépő tempóra, hozzávetőleg 140 percre duzzadt a kezdeti 2 perces csúszás. Nem lehetetlen elképzelni, gondolom, rettenetesen összekócolódott az idegrendszerem, mire lejutottam a pályaudvarra. Közel 230 ezer ember él ebben a városban, de ehhez képest a veszprémi vasútállomás egy high-tech pláza tisztaságmániás takarító brigáddal.
A helyi professzorral történt előzetes egyeztetésnek megfelelően kerestem egy taxit, amin az 1,35 Lei/km felirat szerepelt, de ez a legkevésbé sem zavarta a sofőrt. A pesti szomszédaimhoz igen hasonlatos külsejű húszonpár éves fiatalember lógott ki hanyagul a Dacia ablakán, és adott egy 20 Lei-es ajánlatot az általam kért útra. Gyors fejszámolás után kijött, hogy ez kb 1400 Ft, így nem ellenkeztem, és nem tepertem a számláért sem természetesen. Legalább tényleg odavitt, ahova kértem, és volt szerencsém megtapasztalni, mennyivel gyorsabb egy ilyen retkes szemétkupac az IC-hez képest, ráadásul városon belül.
A napom fénypontja következett, nevezetesen találkoztam egy kedves lánnyal az egyik épület előtt, aki határozottan józan volt a társaság többi tagjához képest, és készséggel segített összeszedni a kulcsomat, megmutatta merre találom a 16-os épületet, hogy jutok fel az emeletre, stb. Elmondhatatlanul jól esett ez az apróság egy ilyen nap után. Később kiderült, hogy ez csak megágyazott a feketelevesnek...
A korábbi információk szerint single szobákban lettünk elszállásolva, melyek mindegyikében elérhető free wifi, valamint hűtőszekrény. Gyanús volt, hogy kaptam egy majd 30 centi hosszú hálókábelt a kulcsom mellé. A fürdőszobámban történelmi hangulat uralkodik, elviselhetetlen a csatorna szag, és első tevékenységem éjfélkor a mosdókagyló és a zuhanytálca kitakarítása volt.
A szobában 4 ágy 3 asztal és 3 szék található, és valóban áll középen egy hűtőszekrény, de nem sok embert ismerek személyesen, akinek lenne gusztusa bármit belepakolni. Így becsuktam az ajtaját, és igyekszem figyelmen kívül hagyni a jelenlétét. Mintegy 10 percembe került megtalálni a konnektorokat, de végül sikerült, és csak két ágyat kellett elhúznom ahhoz, hogy hozzáférjek. A "free wifi" kifejezés is új értelmet nyert. Van ugyanis egy csatlakozó a falon, ahova a kapott kábel bedugható, de természetesen nem ér el, csak az ágy közepéig, szóval nem okoz túl nagy fejtörést, hol álljak neki emailt olvasni.
Ezek után, gondoltam, veszek egy nyugtató gyors zuhanyt, ami végül inkább elkeserítő lett, hiszen egyáltalán nem volt meleg víz.
Gondolom, nem meglepő, hogy egyetlen gondolat fordult meg a fejemben (azon kívül, hogy haza akarok menni!): Ha valaki, még egyszer, az elkövetkező 10 évben Budapestnél keletebbre szeretne küldeni tudományos céllal, készüljön fel rendesen érvekből, mert állati nehéz lesz meggyőzni.
Spoiler alert!!!
Nem adtam fel, hiszen nem szokásom, és vélhetően vidámabb hangulatú lesz a következő bejegyzésem ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése