Fura idegen

Momentán olyan vagyok, mint egy nagyi, csak hiányzik mellőlem a gurulós cekker. Bizonyára közeledhet erre valami frontféle légköri képződmény, mert minden egykor törött csontom jelzi felém nem tetszését ezzel kapcsolatban. Ne aggódjatok! Nem most csöppentem bele a frontérzékeny sérülésekkel foglalkozó szektorba, ráadásul ez még mindig szerényebb hely, mint a Fradi B-közép, szóval tudom kezelni a helyzetet. :)

Már tegnap is kisebb válsághelyzet alakult ki a bárban, ahol ebédelni szoktam, de mára mindez csak fokozódott. Tegnap még kaptam egy kis asztalkát, ahol elfogyaszthattam a sonkás pizzámat és a jól megérdemelt "normális kávémat" (caffé normal [az "é"-n ellenkező irányba dől a vessző, mert nyíltan ejtjük, csak nem találtam ilyet a billentyűzeten, de nem venném a szívemre, ha rosszul tanulnátok meg] = presszó kávé), ma viszont már csak a bárpult mellett kaptam lehetőséget a táplálkozásra, de legalább egy széket húzhattam magam alá. :) Stipistopolták az egész bárt a frissen diplomázottak és családjaik, de a törzsvendég lét előnye, hogy egy tányérnyi helyet mindig találnak az embernek. Itt a bárpultnál minden dolgozóból előtört a kíváncsiság: "Ki ez a fura idegen, aki harmadik hete itt ebédel, de alig beszéli az olaszt?" Azért annyira érti ez a fura idegen a nyelvet, hogy tudja, mikor és mit beszélnek róla, de semmi csúnyát nem mondtak. ;) Később annyira felbátorodtak, hogy tőlem is megkérdezték, hogy nyaralok-e, vagy mit keresek itt. Én meg annyira jófej voltam, hogy olaszul válaszoltam a kérdésre. De cserébe megtudtam, hogy a pincérfiút Paolonak hívják, szóval kvittek vagyunk. ;)

Innentől viszont halálra lett ítélve a napom, mert elszállt belőlem szinte minden munkakedv. Tudom, ez a legjobb családokban is megesik olykor-olykor, így szakirodalom olvasásával ütöttem el a délutánt, hogy mégse tűnjek egy fölösleges törött széklábnak.

Örömmel jelenthetem, hogy már csak alig több mint 76 óra, és szombatra fordul a naptár!!! (De ki számolja?!) :D

Legyetek jók!

Puszi Mindenkinek