Rendhagyó módon kipróbáltam az egyetemi menzát ebédidőben. Megkérdeztem Paolot, merre kell mennem, meg is kaptam a választ: balra, jobbra, végig, fel a négy lépcsőn, kicsit tovább, aztán jobbra le. Csak egy emelettel mentem tovább a kelleténél, így kiérkeztem az utcára, de mivel gyanús volt, hogy ez nem annyira ebédlő formájú, mint annak lennie kéne, hát visszaindultam. Másodszorra már ment is minden, mint a karikacsapás. Sorba sem kellett állnom, de azért az activity-ben szerzett tapasztalataimra nagy szükség volt. Megbeszéltem a hölggyel, hogy tésztát csak abban az esetben kérek, ha nem csípős. Mondta, hogy ez ugyan csípős, de hoznak nekem nem csípőset, ha azt szeretném. Hálásan megköszöntem, és elfogadtam az ajánlatot. (Pedig itt nem is vagyok törzsvendég!) Második fogásnak valami saslik szerű dolgot választottam, és ugyan nem valószínű, hogy rendszeres fogyasztója leszek a menzai ételeknek, de kedvesség terén lenne mit tanulni az olaszoktól...
Délutánra valami rettenet megtámadta a böngészőmet, és szerény képességeim számára kiirthatatlannak bizonyult. Mindenesetre úgy voltam vele, hogy addig kell orvosolni a problémát, amíg a vezetékes net rendelkezésre áll, mert a koleszos wifi küzd némi stabilitási nehézséggel. Gondoltam, lekapom a chrome-ot, aztán újra telepítem a lelkét. Ezt a tervet egyetlen dolog rúghatja fel, az internet explorer... Fel is rúgta, egyem a szívét. Miután negyedszerre is újraindítottam a gépet, mert "the internet explorer is not responding", vagy "the internet explorer is experiencing some technical difficulties", esetleg "Huston, we have a problem", stb, sikerült egyáltalán megnyitni a google keresőt az ie keretein belül. Néhány facepalm, megannyi őszhajszál és egy csipetnyi idegrendszer-felforrósodás után sikerült a művelet, és még a beteg is túlélte! :)
Az átütő siker után még csak esélyt sem akartam adni a kudarcnak, így összecsomagoltam és eljöttem (vagy visszautaztam Bécsbe, ki tudja!? :D).
A napom levezető és nyugtató eleme a futás lenne, de vigasztalhatatlanul szakad az eső, így szerintem marad egy NBA meccs felvételről edzés helyett. :)
Hoztam azért Nektek mára is egy vidámságot, John Lemon és Lawrence d'Arabica után egy híres történelmi románc két szereplőjét:
Az időjárás megjutalmazott optimista hozzáállásomért, és fél 7 körül abbahagyta az esőzést. Én meg megköszöntem ezt a jutalmat azzal, hogy mégis kimentem futni! :)
VálaszTörlés