Ma reggel immáron harmadszorra fogyasztottam a reggeli kávémat és csokis croissont-omat ugyanazon a helyen, a via San Bernardino egyetemhez elég közeli részén. A kávézót egy őszes, rendező/koreográfus megjelenésű 40-50 közötti úr vezeti, aki már második alkalomra megjegyezte, mit "szoktam" kérni. :$ Ma két 70-es úr vitatkozott hevesen, mikor megérkeztem, ahogy kivettem a nevekből, a focival volt kapcsolatos a szóváltás, de aztán eljutottunk az EU tagállamok vezetőiig, Angela Merkellel az élen. Közben az egyik idősebb úr már át is ült egy másik asztalhoz, természetesen minden utcáról betévedő honpolgár hozzászólt a vitához, sőt, a tulaj még engem is bevont. (Ő olaszul kérdezett, én meg angol-spanyol-olasz kombinációkkal válaszoltam, de kitűnően értettük egymást.)
Nem csak a kávézók, de a bárok terén is hűséges típus vagyok, így már ötödik alkalommal ebédeltem ugyanott, szembe az egyetem bejáratával. Egy férfi és egy nő szolgálnak ki a bárnál - ahogy kivettem, ők lehetnek a górék - és egy fiatal srác és ifjú hölgy dolgozik, mint pincér. Nagyon kedvesek, már Ők is megszokták az arcomat, folyékonyan beszélnek hozzám olaszul, de lassan, hogy azért legyen esélyem, és én is igyekszem a kedvükben járni, így - amit tudok - olaszul mondom. Ma meg is beszéltük, hogy honnan jöttem, mit csinálok itt, meddig maradok, ilyenek. Emellett ma volt még nagy ováció, meg ujjongás, mert a pincérlány (azt hiszem, Lisa) kapott egy igen csinos virágcsokrot 6 szál vörös és 1 szál fehér rózsából, amit egy Harley Davidson stílusú futár hozott ki. Még a szakács is előrejött, és csatlakozott az alsótagozatosokat megszégyenítő cukkolós-pirulós örömködéshez.
Az én romantikus lelkemet is feldobta a jókedv és a mosolygós hangulat, szóval van még remény! ;) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése