Az olaszok kulturális háttere mindenképpen pontszerző helyet érne el világversenyen, ez nem vitás. De a közlekedési kultúrájuk inkább hírhedt, mint híres. Ők megmaradtak a Ben Hur című filmben is szépen bemutatott kocsiversenyeknél. Bizonyára többen tapasztaltátok már ti is, hogy itt csak akkor kaphat az ember jogosítványt, ha egyszerre tudja nyomni a dudát és a gázt, és ha mindeközben még gesztikulálva képes magyarázni a telefonban, hogy mindenki mekkora hülye, még plusz pont is jár. Ugyanez a helyzet a gyalogos közlekedésben. Egyetlen szabály létezik: 100%-ig hagyd figyelmen kívül a többieket (a "sz*rj le mindenki mást" kicsit erős lett volna leírva). Ez igaz akkor is, ha bámészkodsz a másfél személy széles járdán harmadmagaddal, és arra téved egy babakocsi anyukával, sőt, ebben az esetben még a közelgő hiperlassú idős hölgyet is leszólítjuk, még nehezebb legyen átvergődni személyi sérülés nélkül a tömegen. Külön kedvenceim - bár ezek akár pestiek is lehetnének - a random irányokban andalgó, majd hirtelen megtorpanó bámészkodók, akik esetén megbecsülhetetlen a személyekben keletkező várható kár mértéke.
A szociálisan kifinomult közlekedés mellett még egy rendkívüli képessége van a helyi gyalogosoknak, nevezetesen a magamfajta idegen diszkrét megbámulása. Ez azt jelenti, hogy az amúgy is kiszámíthatatlan mozgású egyének, képesek azért is megtorpanni hirtelen, hogy kétszer-háromszor jó alaposan végignézzék az embert a cipője talpától a feje tetejéig. Ennek a viselkedésformának hatalmas előnye, hogy amíg tart a megbámulós sokkhatás, jó eséllyel zavartalanul kikerülhetőek! :)
Mindezek ellenére ma arra is rászántam magam, hogy fussak egyet. Az útvonalat alább találjátok.
A-ból C-be futottam B-n keresztül és vissza. Nem vészes a táv, mindösszesen 2 km, de azzal az aprósággal megfűszerezve, hogy B-től C-ig gyakorlatilag folyamatosan emelkedik. Nincsenek pontos adataim a tengerszint feletti magasságról, de a város legmélyebb és legmagasabb pontja között van 450 m különbség, én meg valahol kb félúton lakom a kettő között, szóval tfh. 225 m magasan. A Porta di San Giacomoig kaptattam fel, ami pedig kb félúton van a kolesz és a csúcs között, tehát kb 335 m-en. Ez azt jelenti, hogy kb 110 m szintkülönbséget kellett felfutnom, meg ugyanennyit le. (Pythagoras tanai alapján végzett számításaim szerint átlagosan 8%-os az emelkedő B-től C-be.) :)
Reggelre rájöttem, hogy ugyan Pythagoras nagyon megy, de a gyakorlati alkalmazással gondjaim adódtak: 100/8 ugyanis nem 8, hanem 12,5. :$
VálaszTörlésGyanús is volt, futás közben sokkal többnek tűnt az az emelkedő százalékban is...
Szóval a lényeg, hogy helyesbítek: Az emelkedő, amin felkocogtam, átlagosan 12,5 %-os. :)
A többiek nevében is köszönöm a pontosítást! Így már sokkal jobb, ki tudja, milyen következményei lehettek volna - szinte hallom, ahogy zúg a falu a hibás eredmény hallatán. Húh, ezt megúsztuk!
VálaszTörlés